Anyukák, akik nem szeretitek a párotokat már, hogy élitek túl a mindennapokat? Csalódtam a páromban, nem segít semmit, nem ad haza megfelelő pénzt, mert egy lúzer és csak az én örökségemet költjük. Mindenben csak magamra számíthatok.

Hát én nem tartom el, ő jobban áll fizetésileg, de a gyedemből szűkösen megélek a gyerekekkel. Persze a nagyobb dolgok megvásárlásában osztozunk. Pld gyerekszekrénysor és hasonlók, de a kaját, pelust, tápszert, mindent én veszek. Ami több, mint a csp. De nem szólok, mert ha elmegy, majd még az lenne, hogy ő tartott el minket:-) Jövő hónapban megyek vissza dolgozni, akkor jobb lesz anyagilag.

Igen, gáz, és nem is nevezem az ilyet férfinak. A gyerekeim apját sem.

És igen, én is gyáva vagyok:-(

Abszolút megértelek, hogy nem akarod őket szétválasztani és ha elválnátok, úgyis megpróbálná ellened hangolni a kislányotokat. És valljuk be, egy két éves kislányt nagyon könnyű befolyásolni.

Nagyon sokan panaszkodnak, hogy nem tudják a férjüket otthagyni az anyagiak miatt és ezért tűrnek.

Mi lenne, ha mondjuk azt mondanád neki, hogy az örökséget lekötötted, nem tudsz X ideig hozzáférni. Ő a férjed, tied a lakás, ha ki kell fizetni a csekkeket, álljon oda ő is.

Amúgy ha már nem nézel rá férfiként, gondolom a szex sem megy. Ezt ő is észreveszi, tudja jól ő is, hogy megváltoztak a dolgok, lehet pont ezért édesgeti magához a lányotokat.

Úgy gondolom, ha városban éltek, keress munkát vagy menj vissza dolgozni, a kicsit add be bölcsibe, így talán kevesebbet lesznek együtt, te sem látod annyit a férjed. Ne foglalkozz vele, emberként és ne férfiként bánj vele.

Sokkal könnyebb lenne, ha le tudnád magad foglalni pl munkával, kevesebbet gondolnál erre a dologra, mert így nagyon gyorsan felőröl a dolog.

Meg gondolom védekezel rendesen és nem akarsz második babát tőle. Ő szeretne? Mi erről a véleménye?

26hkm

Te boldogtalan vagy, a gyereket hazugságban nevelitek, de előbb-utóbb úgyis rá fog jönni magától is, és akkor még rosszabb lesz, mert megutálhatja a szüleit, közben meg az örökséget jól elköltitek.

Neked van választásod, és te ezt választottad. De még nem késő lépni. Mi volt a célod a kérdéseddel? Csak egy jót panaszkodni vagy esetleg gondolkozol valami érdemi változáson?

Azt megértem, hogy amíg gyesen vagy, nem nagyon akarsz/tudsz ugrálni, de ha dolgozol, meg tudnád tenni, hogy végre a magad ura légy. Azzal áltatod magad, hogy milyen jót teszel most a gyerekeddel, pedig szerintem pont nem...

Egy azért nem tetszik ebben a történetben. Ha szereted a gyermekedet, nem örülhetsz annak, ha még hétvégékre sem láthatja az apját. Elvileg miatta nem válsz el, hogy ne szakadjon el a papájától, de közben meg megenne a fene, ha az apjával szoros viszony alakulna ki. Ezt nem értem.

Miért érzed azt, hogy ellened nevelné bárki is? Miért baj az, ha a nagyi kényezteti egy kicsit?

Egyébként pedig a gyermekeid most is tisztában van vele, hogy valami anyu és apu között nem stimmel, és hogy boldogtalanság és feszültség veszi körül. Nem a szavakból jön rá, egyszerűen érzi. Úgyhogy egy nagy önbecsapásnak tűnik ez az egész részedről. Jobb, ha az örömöt keresed az életedben. S ha ez otthon nincs jelen, akkor keresd máshol a te és a saját gyermeked érdekében!

A luzer fogalmával könnyen dobálózol!

Miért történt meg ez velem? Tedd fel a

kérdést magadnak! Aztán õszintén felelj

rá! Ne úgy,hogy csak magadat ostorozod!

De ne csak a férjedet! Ha végigmész az éle

teteken megtalálod a megoldást!

Anélkül,hogy a siratóasszonyokat olvasgat

nád!