Adott egy párkapcsolat, a nő véletlenül teherbe esik. Nem igazán akarja a gyereket, nincs erre felkészülve, de a férfi azt mondja, hogy ha el meri vetetni, akkor vége a kapcsolatnak. Ki hogyan döntene a nő helyében?

Ez patthelyzet.

A férfi apaságra vágyik, bunkóság megvonni ezt tőle.

A nő nincs felkészülve az anyaságra, bunkóság rákényszeríteni.

A kapcsolat alapjaiban van hiba. Mindkét fél más irányba néz, más irányba tart.

Egy jó párkapcsolathoz közös célok kellenek.

Baba ide vagy oda, a probléma az ő létrejötte előtt is fennállt. Egymás idejét rabolják csak.

Ha ezt nem tudják megoldani, nem tudnak kompromisszumot kötni, hogy mindkét félnek jó legyen, akkor bukta.

Nem tartanam meg. Ha mar kezdettöl fogva nem akarta az egyik, mi ertelme csaladot alapitani? Az meg, hogy mi lesz a gyerekkel, ha az edesanyja nem is akarja igazan... Mar magzat kortol serül a lelke. Merthogy erzik ezt mar olyankor is. A kapcsolatot vagy uj alapokra kell helyezni, ahol közös döntesek vannak egyoldalu utasitgatasok helyett, vagy abba kell hagyni, a gyereket meg elvetetni.

Volt olyan ismerösöm is, ahol a ferj mondta ugyanezt a felesegenek, es megtartottak a gyereket, semmi gond nem volt utana. Lehet, hogy a nöböl itt is kivaltja a gyerek születese az anyai ösztönöket, de nem tuti. Lutrira meg gyereket vallalni eleg ketseges megoldas.

Amugy se a ferfinak, se a nönek nincs joga a parjara rakenyszeriteni a gyereket, ha az nem akarja. Akarmennyi idösek is.

Ismerek egy olyan párt, ahol a feleség teljesen bepánikolt, amikor kiderült, hogy jön a repeta, vagyis a második, és komolyan el akarta vetetni. Erre a férj bedobta, hogy akkor ő bizony elválik. Azóta 2,5 éves a kislány, és anyu kedvence, mert szakasztott ugyanúgy néz ki mint ő. De nem rajta múlt, hogy megtartották, és a "becsúszás" pedig pláne nem. Ja, amúgy azóta is imádják egymásta anyu és apu.

Az én esetemben nem lenne olyan, hogy nem vagyok felkészülve. Nem mondhatom azt, hogy a szexre kész vagyok, de egy véletlen gyerekre nem...