Más anyuka is gondolkozott már ilyeneken?

Ez történik, ha az embert nem érik változatos ingerek. Nekem először akkor jött ez első komoly, mikor munkanélküli voltam egy időben, és magamra nem jellemző módon nem tudtam az időmmel mit kezdeni. Nagyon csúnya időszak következett utána, szorongásspirálba kerültem, a vége pszichiáter lett. Helyrerakott, de mióta itthon vagyok a babával, kezdődni akar megint. De most már felismerem a jeleket, és próbálom megelőzni. A baba miatt sem eshetek vissza, szegény kis ártatlan megérdemli, hogy épeszű anya mellett nőjön föl.

Először is próbáld tudatosítani magadban, hogy az emberi agy nem képes arra, hogy ezekre a kérdésekre felfogja a választ. Ha írsz privit, leírom, hogy hogyan folyt a terápiám. Eleinte hiábavalónak tűntek az "ülések" de visszatekintve nagy segítség volt.

Nyugi, te simán menthető vagy, bennem ezek a kérdések 8 éves koromban merültek fel először, 2 évtizedes szorongást kellett belőlem kiölnie a dokinak.

Én is szinte minden nap gondolok erre, mióta megszületett a baba. Az hozta elő belőlem, hogy milyen gyorsan el fog telni az a pár év, és lesz olyan "tevékenysége", amit sajnos én már nem érhetek meg :( Próbálom megemészteni. Ez nem depresszió, egyszerűen csak szembesültél az elmúlással, valahogy majd feldolgozza az agyad. Depresszió az lenne, ha sürgetni akarnád, magad vagy a gyereked ellen akarnál fordulni, remélem, ilyeneken nem is jár az eszed! Szerintem majd elmúlik, ne aggódj, addig meg csinálj sok szépet és jót :)

Egy 3 hós bébi anyukája

Én nekem nincs babám, de 1 évet otthon voltam, munka nélkül, és sajnos nekem is voltam ilyen gondolataim.

Ha tudsz, akkor menj el a babával együtt valahova, nem tudom milyen idős, lehet-e vinni ide-oda. :)

nekem 8hónapos a babám,és mostanában egyre többször jut eszembe az,hogy milyen kitolás ez az élet.hogy alig van pár éve az embernek arra,hogy igazán magával törődjön és élvezze azt.mert ugye az első 18évben a szüleid "dirigálnak" szabnak határokat,majd általában a 30.szülinapod előtt már szülsz egy babát....innentől megint nem te vagy az 1.helyen.mikorra meg önállóan ellátná magát,te leszel "öreg"

azt hittem én vagyok csak ilyen "pihentagyú".egyrészt örülök,hogy nem vagyok egyedül,de más felől meg kicsit aggaszt ez az egész.

Sajnos én is ilyen vagyok.Próbálj kikapcsolódni, az segít kicsit.

Én depressziós lettem,mire rájöttem,hogy ez így nem jó:(azóta is sokat "visszaesek".

Ne juss idáig.

Ráérsz ilyeneken gondolkodni a baba mellett?... De jó neked....

Egyszer mindenki meghal, egy biztos dolog van az életben és az a halál.

Ezt el kell fogadni, de nem kell belelovalni magad.

Gondolj inkább a babádra és élvezd ki, mert írtó gyorsan fog repülni az idő, és azt veszed észer, hogy már jár, te meg elméláztad az időt...

Örülj annak, hogy van!