Mindennapos Kismamaként a kedvenc dokim megnyugtatott, hogy ugyan még tart a méhszáj, de szépen rövidül, és jövőhéten már olyan 80% Manókázni fogk. Normálsi, hogy sem nem örülök, sem nem pánikolok?

Nagyon kimerült vagyok, egész éjjel voltak görcseim, mégis fájás szünetekben jól elvoltam, mikor tudtam aludtam, és sem nem aggódtam, sem nem örültem, hogy végre kibújik a Fiam.

Mondjuk mostanában teljesen elegem van mindenből, semmi sem köt le, minden hidegen hagy. Az sem hoz lázba, hogy 6óra múlva látom UH-n a picurt. Rakás szerencsétlenségnek érzem magam, és jobb nem csinálni semmit.

Ugye ez csak a teljes kimerülés eredménye, hogy ennyire "nemtörődöm" állapotban vagyok?

(Picurral rengeteget beszélgetek, várom már, "játszunk", kap simit, vigyázok magunkra, de az alap dolgokon túl más nem megy)