Titeket hagytak esetleg oviban, úgy hogy elfelejtettek értetek menni, hogyan éltétek meg, mit csináltatok?

Nálunk anno a húgom járt így. Anyu azt hitte, hogy apu hozza el, apu azt, hogy én, én azt, hogy anyu. A kör bezárult, mikor hazaért mindenki a húgom nélkül, akkor csaptunk a fejünkre, rohantunk érte, de már úton volt az óvónénivel.

Nem élte meg tragédiaként, még talán örült is neki, hogy csak vele foglalkozik az óvónéni. Nyilván az óvónéni is inkább játszott vele, nem azt hangoztatta, hogy itt hagytak a szüleid.

Engem is felejtettem ott egyszer, apám azt hitte, anyám megy értem, és fordítva. :)

Sokat elmond az ügyről, hogy kb. 5 emlék él bennem az egész óvodáról, az egyik ez a szitu. Mondjuk nálam az is rátett az ügyre, hogy az óvoda szomszédjában egy árvaház volt, és folyton azzal paráztattuk egymást, hogy ha nem jönnek értünk, oda visznek majd át.

Egyébként konkrétumra nem emlékszem (hogy mit mondtak az óvónők pl.), csak a szorongó érzésre, mikor látom, hogy az utolsó gyereket is elvitték már, és nem tudom, hogy akkor most velem mi lesz?!?