Idegen városban kettő picivel mennyire nehéz?

Mi 200 km-mel költözünk el arrébb. Hát így utólag nézve inkább maradtam volna.Semmi segítségünk (egyébként ahol eredetileg laktunk ott se éltek nagyszülők de legalább barátok, ismerősök igen, itt még az sincs). Nekem akkor volt a nagyobb fiam 3 a kisebb 1.

Azóta is inkább csak ismertségeket kötöttünk itt. Nem ismertem a bölcsiket, ovikat, kénytelen voltam hasraütés szerűen dönteni hova is vigyem őket (nem 1 évesen hanem később). Szerencsére a fiamnak jól sikerült ovit választani, de most meg a sulival leszek majd meglőve, hogy mégis melyiket válasszuk.

Ha valóban jó fizetés és szebb kilátások, ami mellett többet tudtok félretenni vagy erre arra menni vagy nem okoz nehézséget néha segítséget hívni (bébiszitter) akkor belevágnék.

De nálunk is kecsegtetőek voltak az ígéretek, aztán egyre rosszabb a helyzet közben, tehát most ott vagyunk hogy ugyanannyit kapunk mint még amott, viszont semmi segítségünk és most momentán meg se engedhetjük magunknak hogy néha vigyázzon valaki a gyerekekre és mi a férjemmel kikapcsolódjunk legalább 1-2 órát.

Azonkívül én kicsit szentimentális típus vagyok szerintem, de szerettem a városunkat, ismertem minden zugát, itt meg semmi...Idegennek érzem magunkat itt. És nekem ez is számít a "jóllétem" szempontjából. De van aki meg teljesen laza és szívesen utazgat vagy költözik:)

Szia!

Én majdnem 3 éves fiammal és egy újszülöttel fogok a férjem után költözni másik városba. Nekünk se lesz semmi segítségünk, biztos nehéz lesz, de mire költözünk addigra 1,5 éve távkapcsolatban élünk a munkája miatt, úgyhogy már nagyon várom h együtt legyen a család.

Amit tudok írni az barátnőmék 2 kicsivel(1,5 éves és 6 hónapos) költöztek Ausztriába, férje ott vállalt munkát,segítségük nincs. Ami nehézség, hogy együtt nem tudnak menni sehova, mert a 2 gyerek 2 fele megy, ha pedig kettesbe mennének akkor nincs kire hagyni a kicsiket. Ezt leszámítva nem akarnak hazajönni és szeretnek kint lenni.

Az első vagyok, na épp ezt írtam hogy ha SOKKAL jobban járnátok félre tudnátok tenni megvenni olyasmit amit eddig nem lehetett, vagy programokat tudtok magatoknak szervezni hogy a nem munkával töltött időt minőségben együtt töltsétek, közös élmények érnek titeket, akkor megéri!!! Nálunk nem volt szó több százezerről (meg a külföldi munkával is ez a helyzet hogy ott is a SOKKAL jobb megélhetés és az idegen városban segítség nélkül dolog van mérlegre téve.)

Ha több százezerrel jobban jönnétek ki akkor még ott helyben segítségre is lenne pénzetek szóval belevágnék!