Hogyan gondolkozhatnék helyesen, örülhetnék a gyerekeimnek és az életemnek? Nincs vkinek birtokában vmi követendő technika, terápia ilyesmi?
nem vagyok pszichlogus, csak egy anya és gyermek gondozást is tanultam, csináltam.
ha gondolod írj privit és írd le mi nyomja a szívedet. ha minden nap 2x írsz sem fogok kiakadni. Tanácsot sokmindenbe nem tudok adni, és felesleges is, neked kell rájönnöd hol a probléma, mi az ami igazán nyomja a szivedet.
ìrj le nekem mindent priviben amit gondolsz, ami a szivedet nyomja.
Nem tudom, Te hol laksz, de én "ingyenesen", vagyis TB-re jártam pszichológushoz, és nagyon jó volt. Igaz kicsit más problémával, de kis gyerekek mellett.
Egyébként én egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a "három" a problémád, lehet, ha most egy lenne, azzal is ilyen lenne a helyzet.
Ami biztos, fel kell magadnak tenni kérdéseket, és próbálni megtalálni a választ.
Mik azok a dolgok, amik:
-most zavarnak
-amiben most örömödet tudod lelni?
-amiket csak saját magadért teszel?
-amikre vágysz? ebből mi lenne elérhető egy kis szervezéssel?
Mennyi időd van saját magadra/kikapcsolódásra?
Mi az, amit csinálsz, de nem a gyerekek ellátásával/nevelésével kapcsolatos?
Milyen a kapcsolatod a pároddal?
Mennyit vagytok kettesben?
Szoktatok-e beszélgetni?
Ismeri-e a gyötrődéseidet? Te az övéit?
Mit teszel a külsőddel? Elégedett vagy vele? Tudod magad "nőnek érezni"?
Mozogsz valamit?
Vannak barátaid, akikkel személyesen vagy telefonon beszélgetsz?
Családod/testvéred/szüleid?
Próbálj elgondolkozni, és változtatni kis lépésekben azokon a dolgokon, amiken tudsz!
(Pl. minden nap okozz magadnak valami örömöt: pl. egy túrórudival leülsz 3 percre, és nyugiban megeszed. Vagy kisminkeled magad. Vagy elolvasol egy újságcikket. Ilyesmikre gondolok, nem nagy dolgokra).
MIvel ebbe az állapotba se pár hét alatt kerültél, ezért kijönni sem fogsz ennyi idő alatt, de szerintem az első lépést megtetted azzal, hogy felismerted, hogy nincsenek rendben a dolgok. Indulj, és keress megoldásokat, fogódzókat olyan személyekben, akiket ismersz és akikben megbízol. Beszélgess, ne fordulj magadba. Te és a gyerekeid, és a férjed is megérdemlitek ezt!
a férjem nem érti mi bajom van amúgy se lelkizős típus sose volt az. Korábban élt anyum akivel mindent meg tudtam beszélni és voltak közeli barátnők akik előtt nem szégyelltem egy gondolatomat se. Mára ezek nincsenek, sajnos messze kerültünk egymástól és mindenkinek megvan a saját élete én a gyerekek miatt menni nagy ritkán tudok ők szintén gyerekek miatt nagy ritkán jönnek.
Megkérdeztem már a védőnőt, nincsen itt semmilyen lehetőség. Ha bekattannék a pszichiátria van csak, nekem az nem megoldás...addig szeretnék valamit lépni amíg nem a teljes kiborulás jön.
Köszi igen végiggondolom ezeket (egy részét már magamtól is végiggondoltam) de ugyanoda futok vissza mindig nincs lehetőségem kire hagyni a gyerekeket meg a fő baj az hogy saját magamnak akadályozom meg hogy jól érezzem magam...
pl. nem merem őket másra hagyni vágyom rá de nem bírom. Folyton körülöttük jár a gondolatom, félek hogy bajuk történik, félek hogy megjegyzik maguknak hogy na jól leléptem és ott hagytam őket egy "idegennel". Pénzem se nagyon van bébiszitterre.
Mozogni szoktam igen. Este mikor apa itthon van futok odakint. Addig jól is érzem magam amíg ott vagyok kint és nincs velem senki. De ha meg futok akkor meg apával nem vagyok semmit. Az meg a mi kapcsolatunkra nem jó. Amúgy is sokszor van rossz kedvem mindig csak panaszkodok neki úgy érzem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!