Hogy élitek meg a gyest?

Nem érzem magam eltartottnak! Mindent én csinálok itthon, főzés, házimunka, kinnt favágás, fűnyírás, állatok ellátása, ügy intézés, amióta itthon vagyok a férjem nem volt bankba, hivatalba, mindenhova én járok nyakamban a két gyerekkel. Orvoshoz csakis én hordom, ha beteg vagyok velük kell mennem dokihoz. A férjemnek egy dolga van, az hogy dolgozzon, itthon semmi!!!

Aki azt mondja eltartott vagyok annak ajánlom figyelmébe amit csinálok és csinálja utánam.

Mielőtt gyerekes lettem volna mindig két munkahelyem volt, güriztem mint egy félőrült. De azt mondom sosem voltam ennyire fáradt és kimerült, mint most. Ezerszer pihentetőbb volt a munka, mint a gyesen lét.

Az tény, hogy ló..sz amit kapunk gyest, de azt hiszem a kiesett jövedelemért megdolgozok.

Negyedik éve vagyok itthon, még mindig gyeden, mert a kisebbem pont két évvel a nővére után érkezett és valószínűleg még maradok is egy jó darabig, mert a harmadik babó már pocakban van.

Egyáltalán nem érzem úgy, hogy haszontalan lenne, amit csinálok, sőt, a legfontosabb munkát végzem: nevelem, tanítgatom a gyerekeinket. A férjem is így éli ezt meg, sőt, még azt is szokta mondani, hogy nem csinálná utánam, amit én nap mint nap, pedig rendes kis kölkeink vannak, nem sírósak, nem hisztisek, csak hát ugye egy három és fél éves meg egy 17 hónapos együtt igen eleven kis társaságot alkot. :-) A házimunka akkor is lenne, ha mellette munkahelyen dolgoznék, csak így több időm van rá, jókat főzök, sütök, nem hiszem, hogy erre elegendő időm lenne, ha dolgoznék.

Azzal sem értek egyet, hogy a házimunkának sosincs vége. Lehet, hogy a gyerekszobában öt perccel azután ismét rumli van, hogy végeztem a takarítással, de könyörgöm, erre való a gyerekszoba. A lakás többi részét meg nehogy már ne lehessen rendben tartani. Minden nap porszívózok, kétnaponta, sokszor naponta fölmosok, mert egy kutya és egy macska is van még a lakásban, meg a gyerekek is beszaladnak az udvarról saras csizmában. De van mosógép, ami kimos, mosogatógép, ami elmosogat, nem hiszem, hogy annyira gáz lenne a helyzet.

Ráadásul még arra is jut olykor idő, hogy kimenjek lovagolni, vagy úgy, hogy viszem a gyerekeket és a nagyobbom is lóra ül, a kicsinek meg alvásidőre rakjuk a kintlétet és a babakocsiban szunyál addig, vagy ha anyukám ráér, vigyáz rájuk egy órát, ritkán a férjem is emberi időben hazaér és leléphetek, vagy kimegyünk mindannyian együtt... Erre nem feltétlenül jutna időm munka mellett. Szóval hurrá, hogy lehet itthon lenni, én nagyon élvezem és amíg lehet, ki is használom.

Persze értjük. De azért mert más így látja, igenis munka az amit itthon csinálunk és kesz@rom ki mit hisz.

Egyszer barátnőm tőlem is megkérdezte, hogy hogy bírom itthon az unatkozást. Mondtam neki gyere cseréljünk el egy napunkat. Én vele ritkáztam a kapcsolattartást, csak hogy ne bosszantson. El kell kerülni sz ilyen embereket. Aki ezt gondolja annak gőze sincs arról mit beszél. Az ilyenekkel meg nem is kell a kapcsolat!

Ne törődj velük! azzal törődj aki becsüli a munkád!

Én is nehezen éltem meg, pedig vállalkozásom van mellette (mellékállás) és abban azért dolgoztam. De nem ugyanolyan, mint bemenni dolgozni és lépdelni a szamárlétrán.

6 évig bírtam (4 gyerek lett ezalatt), ezután visszajöttem dolgozni, és helyreállt a rend. :)