Hogyan kezelitek a beszólásokat?

Hát okostojás barátokat ne hivj. Mi igy vesztettünk el elég sok barátot, meg hát nem is jöttek, miután kiderült, hogy nem játékbabánk van :-)))

Az utcai beszólásokra nyugodtan válaszolhatsz, én is megtettem egy idő után, mikor tavaly tavasszal az idős nénik egymás után beszólogattak hogy sapka kéne a babára, vagy épp nem kell sapka arra babára. Tudod, mint a nyuszis vicc:-))) Kábé öt ilyenig birtam, aztán a hatodikkal közöltem, majd mi tudjuk. Csak ennyi. Ne légy udvariatlan, maradj úrinő minden esetben. Ha majd visszaemlékszel rá később, ne mondhasd, és ne mondhassa senki, hogy milyen faragatlan ez a kismama. Egyébként meg a legegyszerűbb ha tojsz rájuk, ezzel bizonyitod, hogy nem érdekel a véleményük :-)))

Aki meg a súlyoddal viccelődik, már bocsánat, de az bekaphatja...gondolom nem kismamákról van szó...

Általában én is letojom h mit ugatnak (már bocsi, de némelyik úgy kioktat mintha ismernénk egymást).

Tegnap pl egy gyerek majdnem alászaladt az autónak és a nyannyer aki arra jött velem szembe, aki 1 szem fiát tolta babakocsiban beszólt, h vigyázzak a kislányra mert majdnem elütötte az autó......mondtam neki h láttam (10 m-rel arrébb volt), de vigyázzon az anyja. Erre kiakadt. Na erre ért oda az igazi anyuka és leállította a nyannyert. Gondolod mondta h bocsi h ok nélkül leüvöltöttem a fejed? Hát nem.

Arra meg mikor mondják h kire hasonlít, szelíden közlöm h leginkább saját magára :)

Engem ne érdekelnek az ilyne emberek, mindenki hajlamos a más dolgával foglakozni ez valami betegség.

Ha nagyon idegesít valaki, simán beszólok.

Jaj, a sok bunkó minket is megtalál, mióta kutyánk is lett, pláne...

Az ilyenekkel közlöm határozottan, hogy nem fázik, vagy nincs melege, az anyjára és apjára hasonlít (bár nálunk inkább az szokott lenni, hogy azt mondják, rám hasonlít)..

De néha megfogadom a férjemnek, hogy a következőt megrúgdosom:) Aztán persze sosem.. Az a legjobb, kék babakocsiban csupa kékben megkérdezik, hogy lány? :D

Szörnyűek az emberek....

:)

Ez is örök gondja lesz az újdonsült anyukáknak.

Én csak azzal állok le veszekedni/vitatkozni, akivel érdemes. Pl. helyre rakom a családomat, de az öreg nénivel nem foglalkozom. Vagy egyik fülemen be, a másikon ki, vagy közlöm, hogy csókolom, mennünk kell.

Én sem vagyok egy nádszál, jócskán jöttek fel a kilók, amik nem is mentek le, most megint kismama vagyok, úgyhogy ez van. Ha valaki a súlyomra tesz megjegyzést:

Jó helyen van a baba, körül van párnázva. Kell a tartalék ínséges időre. Nem szép, aki sovány (ez a nagynéném kedvenc mondása, ő sem sovány). Persze mindezt mosolyogva. Hidd el, a beszólóknak nincs annál bosszantóbb nincs, mint ha látja rajtad, hogy lepereg rólad.

Egyetlen egyszer nem tudtam mosolyogni, amikor a szomszédasszony, akivel semmilyen kapcsolatban nem vagyunk, max. köszönünk egymásnak, megpaskolta a fenekemet, hogy jócskán híztál. Na akkor nem tudtam mosolyogni és közöltem, hogy ennyire azért nem vagyunk jóban, hogy a seggemet tapizza. Nézett nagyot, de azóta nem bizalmaskodik.

Csak mosolyogj :)

Én már előre félek a húsvéti rokonlátogatástól. Egy ideig jól birom, de egyszer csak szakad a cérna, és akkor én is beszólok. Főleg, ha a gyerekre tesznek megjegyzéseket és abba akar mindenki beleszólni, hogy mivel etetem a gyereket. (mert nálunk ez a sláger)

Amúgy amig birom én is mosolygok nagyokat és vagy abba hagyják vagy nem.