Kismamák. Neked vannak csak ilyen rossz tapasztalataim vagy nektek is voltak hasonlóak?

Áh, nyugi, velem is előfordult csomó hasonló történet, és amióta megvan a baba, kábé ugyanez csak pepitában. Pl. tolom a babakocsit, a paraszt csávó ott áll a az utca közepén, látja hogy nem férek el csak éppen nem érdekli, nem menne odébb egy millimétert se. Na ilyenkor , miután persze letoltam a babakocsit az úttestre, be szoktam szólni hogy "köszi". Nem hiszem, hogy érdekli őket. De mesélek egy jót, szerintem ez tetszeni fog nektek :-D

Párom egyik nap ment dolgozni és ahogy ment fel a járdán a munkahelye felé, látta hogy egy nagy szállítóautó úgy állt meg az utcán, hogy a járdán nem fért el tőle egy gyalogos se, nem hogy egy kismama babakocsival. Erre beszólt neki, hogy jobb lenne ha odébbállna, mert nem lehet tőle elférni. A srác persze visszaszólt, hogy őt nem érdekli és különben se tud máshol megállni. A párom erre tök hangosan azt válaszolta, hogy "egy büdös bunkó vagy". A csávó meg csak nézett, hogy most mi van :-D Pedig a párom amúgy annyira aranyos egy pasi, de az ilyen bunkók fel tudják nagyon idegesíteni.

Nekem még szerencsére nem volt rossz tapasztalatom, DE szeretnék megosztani veletek valamit:

Még tizenével voltam, amikor elmentem az sztk-ba édesapámmal, akinek ömlött az orrából a vér (kóros magas vérnyomás). Álltam sorbana sorszámért, ő pedig ült egy széken, és próbálta felfogni a vért. Mindenki látta, de senki nem engedett előre, KIVÉVE EGY KISMAMÁT, aki maga elé engedett, erre elkezdtek hőbörögni az öregek, hogy mi ez már. A kismama fogta, és beállt a helyemre a sor végére!!! Soha nem felejtem el a kedvességét, azóta minden terhes nővel nagyon figyelmes vagyok!!!

13+2 hkm

Az emberek sajnos ilyenek. Én ugyan nem voltam még kismama, de eléggé ájulós vagyok. Mentem reggel suliba a buszon, ami nem volt nagyon tömve, épp csak ülőhely nem volt már, és nagyon rosszul lettem, éreztem, hogy el fogok ájulni ha nem ülök le. De hely ugye nem volt, a végállomásig pedig már megállóhely sem volt, hogy előbb leszálljak. Így leguggoltam a földre, mert akkor már olyan rosszul voltam, hogy nem is láttam. De hát nem érdekelt senkit. Aztán mikor szálltam le a buszról, le is estem róla, úgy ájultam el, akkor odajött két nő segíteni. Máskor ugyanilyen helyzetben pedig valaki megjegyezte, hogy nahát ilyenek a magyarok, hogy mindent megengednek maguknak, hogy leülnek a földre..

Nem tudom, ha én látok valakit, aki rosszul van, vagy a földön ül mindig megkérdezem segítsek-e.

Ne haragudj, szerintem kicsit túl liheged ezt a dolgot, nyugalom!

Én is voltam állapotos, sőt mi több a vérnyomásom miatt veszélyeztetett terhes voltam, ráadásul molett vagyok, meg sem látszott rajtam, hogy állapotos vagyok, így a kutyát sem érdekelte, hogy most én rosszul vagyok vagy valami.

Sem akkor, sem amikor kicsi volt a lányom (most is csak 3 éves lesz) nem élveztem elsőbbséget sehol, nem engedtek előre, stb.

Ilyenek az emberek, mindenkinek a maga baja a legfontosabb, nem érdekli más gondja.

Ha úgy érzed, hogy nem tudod az ilyen helyzeteket kibírni, akkor olyan időpontban menj pl hipermarketbe, amikor nincs tömeg, vagy ha autóval vagy, akkor válasz olyan postát, ami nem a belvárosban van, stb.

Sok praktika van erre, én is ezeket alkalmaztam, hogy ki tudjam bírni.

Én is álltam már tömött buszon 36-37 hetesen, 160/90-es(!) vérnyomással, de nem mérgelődtem feleslegesen, pedig engem is az ájulás fenyegetett, de kihúztam az ablakot, és már is jobb lett, fittyet hányva arra, hogy most más fázna vagy sem.

Szia, én is írok majd, csak most indulunk a 2 évesemmel egy játszótérre - babakocsistól - busszal, 35 hetes pocakosan.

Hmmmm....