Más nagyszülő is szelektív hallású? Vagy feledékeny, ha a szülő kéréséről van szó?

Szerintem "csakazértis". :) Bár én nem vagyok nassolás ellenes, de nem ez volt a kérdés, értem én, te mondasz valamit, ő nem úgy tesz. Nálunk is ez van, csak más dolgokban, pl. megkérem, hogy hagyja ott a szőnyegen a gyereket, amíg elvan magában, ne szokja meg, hogy ott van mellette állandóan valaki. Amikor rászólok, akkor oké, működik, de következő szőnyeg-játéknál már "elfelejtette". Egyszer nekem úgy fogalmazta meg, hogy ők, nagyszülők, most büntetlenül kényeztethetik a gyereket, mert nem ők isszák meg a levét, és mindent meg akarnak tenni, amit a sajátjaikkal az elkényeztetés miatt nem tehettek.

Szerintem mi is ilyen nagyszülők leszünk. :)

Ha már nagyon idegesít, akkor nyomatékosabban mondom, hogy már megkértelek, hogy ezt ne. Mást nem tudok tenni.

A nagyszülők többsége nem érti miért "akadékoskodunk". Szerintem azt hiszik, hogy csak eltúlozzuk a dolgokat, és biztos, hogy nem akarnak rosszat, mert azt hiszik jót tesznek.

Anyósoméknál általában csak olyan dolgok, édességek vannak, amik tele vannak E betűvel, tartósítószerrel. Ezzel leginkább azért van bajom, mert nekem tartósítószer allergiám van, és nem szeretném, ha lányomnak is az lenne majd...de hiába mondom. Ők ilyen dolgokat vesznek neki és nem engednek ebből.

Hányszor kértem anyósomat, ne itassa a gyerekeket cukros teával ha ott vannk, ne vegyen nekik csokit, nápolyit, bolti aprósütit... teljesen felesleges volt minden szó. Volt, hogy összepisilte magát a (rég szobatiszta) gyerek a sokadik pohár cukros lötty után, mert ott nincs nem szabad. És én voltam az ilyenolyan amikor kiakadtam.

Én nem veszekszem, nagyon keveset vannak ott a gyerekek, én magamnak szültem őket, nem hagyom ott napokra úgysem, párhetente egyszer meg ha benassolnak hát nem érdekel. Bosszant valahol, de igyekszem nem felhúzni magam rajta. Ha meg hozzánk hozza a vackokat én szemrebbenés nélkül elteszem, és közlöm a gyerekekkel, hogy ebéd/vacsora UTÁN majd megkapják. Megszokták, nincs hiszti.

Véleményem szerint igaza van az első hozzászólónak. Az unokákkal aztán lehet mindent, amit saját gyerekkel nem lehetett. Én is így voltam gyerekkoromban. Amit anyuék nem engedtek, azt a nagyiék igen. Ezért is szerettem annyira odajárni. Anyu meg persze tudta mi a szitu. Nem vette el tőlük a lehetőséget. nem veszekedett velük, de azt kikötötte, hogy vessenek magukra. Lehet, hogy azért, mert én se tartozom a nassolás ellenesek közé, hát nem veszekszem velük. Én nem veszek ilyen dolgokat, mert a nagyik úgyis megveszik. Tőlem gyümit, zöldséget és hasonló dolgokat kap.

Nem hiszek abban, hogy én magam tudom szabályozni, el tudom érni, azt, hogy később ne legyen nassolós. Például a sok csoki és édesség ellenére én se lettem az. Később már én kértem, hogy nekem ne vegyenek csokit, hanem inkább barackot kérek. Ezt tartom igazi eredménynek és nem azt, hogy ha anyunak sikerült volna elérnie, hogy ne vegyenek. Én is így próbálom nevelni a gyerekeket.

Ó nekem a legutolsó kellemes élményem drága anyósommal:

csípőszűrésre vittem 3. gyerekemet, megkértem hát, jöjjön vigyázzon a két nagyobbra (2 és 3 évesek). Semmibe nem szóltam bele, hagytam, hogy azt és úgy csináljon velük, amit és ahogy szeretne, csak annyit kértem tőle, hogy legkésőbb fél 12-kor induljanak haza a játszótérről, mert a középső fiam délben kiborul, ha addig nem ebédeltetem meg, konkrétan üres hassal alszik el óriási sírással. Én haza értem már 1/2 12-re, kikészítettem az ebédet nekik, de még 12-kor sem voltak sehol. Megpróbáltam felhívni telefonon kedves anyóst, de ki volt kapcsolva. Negyed egykor már gyomor idegem volt, konkrétan pánikoltam már, hogy valami baj van. Fél egy után 10 perccel értek haza, elmondása szerint, időben elindultak csak minden fűszálat meg kellett nézniük. Majd fel robbantam. Mint kiderült elromlott a telefonja, csak nekem nem szólt róla. Azért kíváncsi lettem volna, hogy ellenkező esetben ő hogyan reagálta volna le a dolgot. Azt hiszem igyekszem máskor nem rá bízni a gyerekeket.