A leendő apukák hogy állnak a babakérdéshez?

A mi kisbabánk február közepén született. A terhesség elején óvatosak voltunk még (volt egy vetélésem), de amint letelt az a bizonyos 12 hét, egyre nagyobb lelkesedéssel készült az apaságra a párom. És ahogy elkezdett nőni a pocak, szépen figyelgette, simogatta nap mint nap. Az első ultrahang, amin együtt vettünk részt pedig igazán nagyszerű volt. Talán akkor tudatosult benne igazán, hogy ott valóban növekszik az ő kisfia. Amikor kiderült a neme (ami igazából mindegy volt) még boldogabb volt,és büszke. Onnantól úton-útfélen hirdette a nagy újságot. Aztán egyre inkább próbálta elképzelni a kisfiát, milyen lesz, miket fognak együtt csinálni, stb. És a születése...

Császárral született, így az ő kezébe adták először. Sírt..

És minden nap ő fürdeti, babusgatja, pelenkázza.Elviszi sétálni - és ne gondoljátok "papucsférj"-nek, élvezi, szereti, és közben ellátja minden férfiúi teendőjét (családfenntartás).Úgy érzem neki igazán érdemes volt szülni,de ezt tényleg mindenki máshogy éli meg. Én boldog vagyok.