Anyukák vannak barátnőitek akikkel minimum hetente 2 szer beszéltek vagy telefonon tartjátok a kapcsolatot? Akinek nincs annak nem hiányzik?

4 olyan barátnőm van, akikkel elég régi a kapcsolat, velük úgy beszélünk, hogy egyikkel kb. 2-3 hetente, kettővel hetente, és a 4-el hetente 3-4 alkalommal.

Plusz kb. egy éve összebarátkoztunk a játszón egy anyukával, vele naponta beszélünk, és általában találkozunk is.

Van, több is. Külföldön élek, így az otthoni barátnőimmel beszélek a legritkábban, mert nehezen egyeztetjük össze, hogy mikor ülünk le mindketten a Skype elé és beszélünk.

De a helyi barátnőimet fel tudom hívni a holtidőkben is, gyakran hívok vacsoravendéget (nem kell nagy dologra gondolni, csak annyi hogy eggyel több teríték kerül az asztalra), vagy elmegyünk kávézni. Muszáj, különben be is kattannék.

nem vagyunk egyformák. Én belehalnék, ha annyit beszélnék telefonon a barátnőimmel, mint a 2. válaszoló. Engem nagyon leterhel az ilyesmi.Van egy barátnőm, nagyon szeretem, de 3-4 hetente beszélünk telefonon fél órát, ennyi nekem épp elég. Meg van egy lány, akivel e-mailben beszélgetek - mondhatom, barátnőm - de az a legjobb az e-mailben, hogy csak akkor válaszolok, ha lelkileg úgy érzem, tudok. Ha éppen nincs időm akkor válaszolni, mikor ír, majd válaszolok később, ha összeszedtem a gondolataimat. Sokszor a kedves barátnőmet is kinyomom, ha hív, mert nem vagyok ráhangolódva a beszélgetésre. Ez nekem bőven elég. Nem szeretem, ha a fenekemben vannak, szeretem a magányt.

Igazából a legjobb barátom a férjem. Volt még egy barátom, az apám lehetett volna, egy kollégám, míg dolgoztam, minden nap kávéztunk együtt kb. 20 percet. Azóta csak ritkán beszélünk. Az hiányzik.

Amióta összejöttem a párommal, egyre kevesebbet találkoztunk (nem én akartam!), és amikor terhes lettem, még ritkábban, amióta megszültem, vagy 2* találkoztunk a barátnőmmel. Néha SMS, telefon, de nem nagyon érdeklem. Nincs gyereke, nem is akar, gondolom ez az oka. Pedig továbbra is szívesen beszélgetek mindenről, nemcsak gyerekekről! Sőt... :)

A többiek messzire kerültek, ritkán beszélünk.

Újakat beszerezni pedig nem könnyű, a kor előrehaladtával szerintem egyre nehezebb. Még nem járunk játszótérre, tehát kismamákkal sem találkozom.