Szerintetek ez jogos? Úgy érzem magam, mint egy béranya vagy még rosszabbul.
Soha nem gondoltam, hogy ilyen lesz a hozzáállása páromnak. Kb 8 éve ismerjük egymást, sok sok éve, együtt is vagyunk. Ő szeretne házasodni, de az elhatározáson túl semmit nem akar tenni érte, azt mondja, ha vége a házfelújításnak majd elmegyünk a hivatalba és aláírjuk a papírokat. Ő így gondolja, hogy elmegyünk félfogadási időben és ha aláírjuk a papírokat már házasan jövünk ki. Mit neki várakozási idő és időpont kérés, ő ilyenekre nem ér rá. Én csak nevetek rajta, mert jól tudom, hogy nem fogunk összeházasodni. Hisz ez megy már 2 éve.
Na de én 21 hetes terhes vagyok és hasonlóan gondolkodik a babánál is. Nem vettünk még neki semmit és nem is tervezi a vásárlást. Én mondtam neki, hogy májusban vagy legkésőbb június elején szeretném a fontosabb dolgokat beszerezni, mert nagy pocakkal nagy melegben nem lesz kedvem közlekedni (15-20 km a legközelebbi bababolt).
A minap kibújt a szög a zsákból, megkérdeztem tőle, hogy mikor szeretne vásárolni, azt monda ő ráér. "Még van idő, elég ha akkor vásárolok, ha a kórházban leszek". Ez szerintetek jogos? Én csak szüljem meg, ő pedig majd vásárol neki. Mintha legalább arra készülne, hogy egyedül álló apuka lesz. Mindent az ő ízlésére akar megvenni, a babakocsit, a bútorokat, sőt esélyem sincs, hogy olyan ruhákat hordjon a baba ami nekem tetszik, az ő fia az ő ízlése. "Ha fiú lesz az enyém, ha lány a tiéd!" Ez így normális?
válasza:
válasza:A neve meg van. Azzal nincs baj. De mikor kimondta, hogy ő majd vásárol, ha a kórházban leszek, az nagyon rosszul esett. Ismerve őt, és a fenti házassági példát alapul véve, félek, hogy a baba egy olyan házba fog haza menni, ahol nincs ágya, nincs pelenkája, nincs váltóruhája. És a pár napos babával nekem kellesz majd mindennek utána járni.
Hiába beszélek én vele, mindig talál valami kifogást.
Az a baj, hogy nekem nincs anyukám, aki majd segíteni fog, csak egy szeleburdi húgom, akire nem bíznám a kutyám sem.
válasza: válasza: válasza: válasza:Azt még hozzáteszem, hogy a férjemet abszolút nem érdekli, hogy nekem milyen ruhák tetszenek, honnan vettem, rendeltem, bízik az ízlésemben, de a babakocsit, stb. együtt szereztük be, sőt én választottam ki végül. Az más kérdés, hogy utána a férjem által kinézett kocsi jobban tetszett;)
Beszéljétek meg mielőbb, mert ebből sok konfliktus lehet még, ha most hagyod magad 'elnyomni'!
Jajj mellszívó és cumisüveg, ilyenekről hallani sem akar "az én gyerekem anyatejen fog nevelkedni ciciből". Nem érti mire jó a mellszívó, ergo nem is kell nekünk olyan.
De beszélgetünk rendszeresen róla, odáig fajulnak a dolgok, hogy sokszor sírok is, és akkor jön a beszélgetés másik fele. "Ne sírj, mert ez nekem nagyon rosszul esik, és én is sírok". És itt vége van a beszélgetésnek.
Az az igazság, hogy nem tudom mire számítsak még nála. Mondtam neki, hogy a ruhákba nem szólok bele. "De bele fogsz, ismerlek, neked mindig mindenbe bele kell szólni" Biztosan úgy van. De a babakocsihoz és az egyéb használati dolgokhoz nekem is van egy-két közöm. Félek, hogy a kórházból ölbe kell majd hazahoznunk a picit, mert nincs hordozó.
válasza:"Ha fiú lesz az enyém, ha lány a tiéd!"
ráadásul pont fordítva van. a lányok inkább apások, a fiúk meg anyások.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!