Most komolyan, normális vagyok?

Ne aggódj, ezzel Én is pont így vagyok, tele állandóan aggodalommal:-)

Most 21 hónapos a kisfiam és 12 hetes terhes vagyok és minden nap eszembe jut, hogy hogyan fogom bírni újra a sok kialvatlanságot, hogyan fogok tudni mindent megadni a nagyobbik fiacskámnak a pici mellett, stb., stb., stb.

Millió ilyen dolog szalad át az agyamon. Aztán arra gondolok, hogy az ösztönök eddig is működtek, valószínű két gyermekkel is működni fognak:-)

Most még Én sem tudom elképzelni hogy lehet ennyire szeretni a második gyereket is, mint az elsőt, de biztos ez is jönni fog ösztönből:-))

Majd ha elmúlnak a szülést követő (úgymond) "kellemetlenségek", akkor csak a szépre és a jóra fogsz emlékezni. Ha a kisfiad már nagyobb lesz, járni, beszélni fog, biztosan vágysz majd egy másik picurra, akit dajkálhatsz. Olyan édesek!!! Csak imádni lehet őket!!! :)))

Hogy ugyanúgy tudod-e szeretni, azt nem tudom, de szerintem egy (normális) anya minden gyermekét ugyanolyan mértékben szereti, csak lehet, hogy másképp. Mint ahogy a gyerekek is másak, mások az igényük, másképp viselkednek.

Igen. Nagyon féltem, hogy második babámat is szeretni fogom-e? Örülni fogok-e , ha kibújuk a foga, vagy kimondja az első szavait, vagy elindul? És sikerült megint mindegyiket megsiratnom:.)

Szóval lehet.