Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » MI történik a gyermeket...

MI történik a gyermeket vállaló párokkal?

Figyelt kérdés

A családban kivétel nélkül mindenkinél azt tapasztaltam, hogy az egykori boldog, vidám, humoros párok a gyerek érkezése után hirtelen komollyá, kedvetlenné válnak. Míg azelőtt örömmel ölelték meg egymást és símították meg egymás arcát, csak úgy kedvességből és szerettek viccelődni, nevetni, már mindezt nem teszik. Már egymáshoz se érnek, nincs már egy szelid mosoly sem. Semmi, mint két kiégett ember.

Szeretném a tapasztaltakat kérdezni, hogy ezt mások is megfigyelték magukon? MI történik velük? Talán a annyira megosztja a törődést, hogy egymásra nem jut? Vagy esetleg az új felelősség nyomása okoz stresszt? Vagy úgy érzik, már nem szabadok többé?

A kisgyerek érkezése örömteli, mégsem örülnek. Legbelül biztosan, de kifelé semmi sem látszik.

Nekem még nincs gyerekem, de belegondoltam, hogy mi is így leszünk majd? Vagy lehet valamit tenni tudatosan, valahogy felkészülni?

Azoktól várnék elsősorban véleményt, akik teljesen őszintén le merik írni, hogy mi történt a kapcsolatukkal ebben az időszakban.


2011. márc. 14. 17:29
 1/9 anonim ***** válasza:
100%
Én nem ezt tapasztaltam magam körül.
2011. márc. 14. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
87%
Hát sajnos nálunk is ez van!Állandó fáradtság,rengeteg kiadás,éjszakázás.Nem tudsz oda jönni,menni ahová és amikor csak akarsz,fáradt vagy a házasélethez stb...
2011. márc. 14. 18:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
100%
Én ezt tapasztalom magamon és pár ismerősömön. Magam esetében az a helyzet, hogy hormonálisan megváltoztam. Párom akkoriban viccesnek és kivánni valónak tartottam, most csak furcsán nézem, hogy tudtam hozzámenni, pedig egy kedves normális segitőkész ember. 2 éves a kisfiam, már rég visszamentem dolgozni, mégsem állnak vissza a hormonjaim a régibe. Valami elmúlt. Nem is a fáradság, mert jut magunkra időnk, ha akarjuk, nagyik segitenek, nem is értem, miért van ez, hogy őszinte legyek. Boldog lennék, ha végre megérteném. Mások nevében nem akarok nyilatkozni, ott miért nem százas a boldogság, de olyat is tudok, ahol semmi szex nincs szülés óta (másfél év), az is súlyos lehet.
2011. márc. 14. 18:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
100%

Hát nem tudom, én ezt még nem tapasztaltam.

Mi a párommal mielőtt terhes lettem boldogan öleltük egymást, és ez most sincs másképp a 2,5 éves kisfiam mellet.

Sőt a mai napig ugyan úgy párna csatázunk, boxolunk (játékból) mint amikor még nem volt gyerek, maximum már be szál a fiam is ha van kedve.

Szerintem tudatosan nem tettünk ezért semmit, egyszerűen nem úgy fogtuk fel a szülővé válást hogy egy kötelező felelősség teljes feladat, amibe nem fér bele a humor és boldogság.Hanem egyszerűen humorosan, játszva is tudunk felelősség teljes szülők (nagy gyerekek) lenni.

2011. márc. 14. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
100%

Az elején nálunk is ez volt, a sok kialvatlanság és stressz csak egymásra mutogatást szült. Pár hónap alatt viszont összerázódtunk, megtanultam én is kezelni, megismertem a gyerekemet. Miután jobban tudtam szervezni a napomat, egyenesbe jöttem. Azóta pedig a férjem is sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Én nem érzem magam kiégettnek, rengeteget nevetünk együtt a mai napig. Persze sok minden megváltozott és sok dolgot másképpen látok mióta gyerekem van, de azért olyan vészesen nem komolyodtunk meg. ;-)


Szerintem az egész abból fakad, hogy egy teljesen új helyzetbe kell beletanulni mindkét félnek. Van akinek nagyon gyorsan sikerül, van akinek rámegy a házassága. Rákészülni igazából nem lehet, maximum segít egy kicsit ha sok időt töltesz gyerekekkel. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy minden gyerek más.

2011. márc. 14. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
100%
Én is ezt látom,velünk is igy volt,ez egy katasztrófa!!Szerintem az van valahol,hogy a nő nehezen birja feldolgozni a fenekestül felfordult életét,a hormonokat,a megpróbáltatásokat,a pasi meg nehezen birja feldolgozni a megváltozott nőt.Én egy komplett idegbeteg vagyok amióta gyerekem van.
2011. márc. 14. 20:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:

Szia!

Nálunk az a baj,hogy a férjem semmit nem segített,és nem lehet tudni előre,hogy kiből milyen apa lesz.

2 évvel hamarabb született a barátnőmnek gyereke,hozzá jártunk rendszeresen,őt a kezébe vette,etette.

Mindig azt mondta,azért vagyok itthon,hogy csináljam.

2011. márc. 15. 05:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
100%

Én a hétvégén kaptam az élettől egy qvanagy pofont.

A "kedves" férjem támaszom tojik a fejemre...

40fokos lázam lett szombatra, nem bírom a fényt, kint ragyog a nap, jóidő, én meg rosszul vagyok a naptól napok óta... Szédülök, fájnak az izületeim, a tüdöm azt hiszem kiszakad úgy köhögök, ma reggelre lebunkózott, mert rászóltam ideje lenne felkelnie, mert a nagy engem nyúz, én meg a kicsit szoptatom. Elvárta volna, hogy felpattogok(pisilést 6szor meggondolom, hogy hogyan kelek fel, ha egyszer felemelem a fejem akkor igyekszek sokáig fent is maradni, mert rosszabb visszafeküdni, hirtelen mozdulattal padlóra is kerülök) kvt főzök, és körbeugrálom... Ha ő csak köhög egyet is, aggódva figyelem, pátyolgatom, ő meg...

És nem az első eset, hogy ennyire semmibe vesz, 4napja, hogy az ágyat nyomom, nincs elmosogatva, kimosva a gyerek bilije, úszik és bűzlik a lakás, hogy 3szor hozott nekem be inni, abban a pohárban, amit ha kicsit erősebben megfogsz szétrobban(tojást választok szét már csak benne, mert végigrepedt, kitört e széléből)...

Ezek után, hogy így viselkedik, neked lenne kedved megsimogatni, szeretgetni őt? Nem fásulnál bele abba, hogy érte is kiteszed a lelked, és cserébe még képletesen beléd is rúg a párod?

2011. márc. 15. 11:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
Sajnos nallunk is valtozott a helyzet rossz iranyba. Igazan az okat nem tudom de nekem a ferjem kijelentette, hogy o tudja, hogy nem onmaga mar, faradt, kedvetlen... Pedig mindketten dolgozunk 8 oraba ugyan ugy. Engem nem is igazan az zavar, hogy nem segit a hazimunkaba mert valahogy megoldom hanem az, hogy nem jon velunk setalni, jatszoterezni, tekeregni hetvegente vagy delutanonkent. :( Mindig kettesben vagyok a kisfiammal es fajo szivvel nezem a csaladokat ahogy egyut setalnak a parkban, jatszoteren... Szerencse, hogy van sajat kocsim mert maskent megorultem volna mar otthon. :) Igy legalabb fogom magam bepattanok a gyerkoccel es irany a nagyvilag vagy a baratnok (akik szinten babasak). O meg csak uljon otthon es nezegesse a tv-t vagya szamitogepet vagy eppen lazuljon a kadba ha ez fontosabb neki. Pedig nem volt ilyen, sokat jartunk minden fele, hetvegen pizzazni, fagyizni, nagyokat setalni. Most kettesben fagyizok a fiammal es mar vele jarok pizzazni is mert a ferjemet nem tudom kirangatni sehova es en nem fogok otthon pessedni. Baratok neha raernek de neha nem. :( Sokszor annyira belelkesedek valami miatt de eleg csak a ferjemnek megemliteni es maris elromlik a kedvem. :) Sokszor azt a hangulatot kelti, hogy az elet szar, akasszuk fel magunkat meg ma. Semminek nem tud orulni. Szerintem nagyon gaz. Bocsi ha hosszu lett de nagyon jo volt kiirni magambol. :)
2011. márc. 15. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!