Van itt olyan anyuka, akinek a gyereke kezdetektől fogva tudja, hogy nincs Jézuska, Mikulás, stb, hanem egymást ajándékozzuk ilyenkor?

Én ehhez annyit tudnék hozzá tenni, hogy nálunk még most van kialakulóban, hogy együtt díszítsük a fát, vagy a jézuska hozza. Az ajándékot mindenképp ő hozza, még akkor is a jézuska fogja hozni, ha már tudni fogja, hogy ez mese. Felnőttek vagyunk már, de nálunk is és a pároméknál is még mindig úgy ajándékozunk, hogy a fa alá pakoljuk az ajándékokat, és mindenki megkeresi az övét. Valahol még mindig nekünk is a jézuska hozza az ajándékot de persze tudjuk, hogy nem.

Meg még annyi, én nem vagyok hozzáértő, a tv-ben láttam a multkor, gyermekpszichologus beszélt arról, hogy hogy fér meg egymással az a gyerekekben, hogy egyiknél a jézuska hozza a fát meg az ajándékot is, de már a bölcsiben/oviban mesélik, hogy nálunk apa veszi meg a fát, anya csomagolja az ajándékot stb. Ezt azzal magyarázta, hogy a gyerekek nem olyanok, mint a felnőttek, náluk tökéletesen megfér a kettő együtt a kis fejükben, hogy habár Pistikééknél apuka veszi meg a fát, nálunk akkor is a jézuska hozza....

Meg az is, hogy neki a jézuska hozza az ajándékot, de anyának meg apának készíteni szoktunk (ha már nagyobb)...

Szerintem kellő tálalással el lehet érni, hogy ne okozzon náluk törést a "lebukás". Én nem is emlékszem, hogy mikor tudtam meg, valószínűleg azért, mert nekem sem okozott nagy törést. Szerintem ez ugyanúgy kell a gyerekeknek, mint mikor szerepjátékot kezdenek játszani: papás-mamás, orvososdi, főzőcske, szerelés, stb.

Te tudod, hogy mit fogsz neki mondani, de lehet, hogy a te gyereked fogja közölni az oviban az enyémmel, hogy nincs is jézuska... de ha igaza van a fent említett gyerekpszichologusnak, akkor erre az én gyerkőcöm azt fogja mondani: "de nálunk van, és kész"

Miért ne lenne rózsaszín a világ? Én mese nélkül is, felnőttként is csodálatosnak és rózsaszínnek látom a világot, persze vannak gondok, néha beborul az ég, de alapvetően rózsaszín.

Mondom ezt úgy is, hogy a gyermekem súlyos, gyógyíthatatlan beteg, és a kisebbik fiam óvónői, akik most tudták meg, milyen beteg a nagyobbik,azt mondták, sosem gondolták volna. Mert rendkívül kiegyensúlyozott a családunk és boldog, mindig vidámak vagyunk.

Persze aki feketének akarja látni, az mesével, mese nélkül is feketének látja. Nem akkor fogja feketében látni, mikor rájön, mesék nincsenek és nem volt Hófehérke és hét törpe. Hanem pont egy ilyen megkeseredett, nyomorodott ember hatására, mint te kérdező. Nyilván genetikailag is hajlamosabb lesz erre meg melletted felnőve még inkább.

Egyébként még annyit, ha valóban hallgatnál pszichológiát, fejlődé lélektant, akkor alapból le sem írtál volna ilyen b@romságot, hogy a mesék szerepe a szórakoztatás. A szórakoztató irodalomnak igen, de a meséknek mélylélektani jelentésük van és a világban való eligazodást, tájékozódást segítik. Illetve a dolgok elfogadását, megértését. Persze nem tudatosan,hanem tudat alatt.

És persze, ha tanultál volna pszichológiát és lélektant, akkor tudnád, mit jelent az, ha egy kisgyerek elhiszi a Hófehérke és a hét törpét és miről szól ez a mese valójában.