Mi a véleményetek, ha egy anya a mai napig egy ágyban alszik a 6. -os (12 éves) fiával? Apuka is velük él, tehát élhetne a "klasszikus" családmodell is.

Lehet, hogy én vagyok értetlen. Attól, hogy anyukájával alszik, még nem jelenti, hogy ő tölti be a férfi szerepet a családban. Ez szerintem nem függ össze. Amint a mondás is mondja: rossz az, aki rosszra gondol!

Egyik jóbarátom fiai is együtt aludtak az anyjukkal kb. 12-14 éves korukig. Mindkét fiú normális felnőtt, szerető férj és családapa lett. Ők azt az elvet követték, majd ha külön akarnak menni, akkor külön mennek. Mindkettőnek volt külön szobája, ágya stb. 10 éves koruk körül kezdtek külön szobába aludni, de még jó 4 évig néha visszabújtak.

Ha lánya lenne, akkor normálisnak tartanád? Vagy akkor leszbinek minősítenéd?

Vagy az a baj, ha néha megmossa a fia hátát? Néha még az én anyukám is megmossa az enyémet, olyankor olyan jól esik megint az ő kicsi lányának lenni. Pedig már 38 éves vagyok!

Akkor köztünk is valami perverzió áll fennt?

Az meg miért baj, hogy néha anya-fiú estet tartanak mozival/vacsorával stb.

Én is játram apukámmal kettesben ilyen helyekre. Imádtam. És nem éreztette velünk senki perverz, hogy ez rossz dolog lenne.

Szerintem ezt nekik (férj-feleség) kell egymással megtárgyalni. HA nekik és a gyereknek is megfelel, akkor téged miért zavar?

Engem sokkal jobban megdöbbentenek azok a szülök, akik 6-7 éves korig szoptatnak. Mégsem szólom meg őket, mert az ő dolguk. Ahogy az is, hogy meddig alszik a fia az ő szobájukban.

Szerintem ez egyértelmű jele annak, hogy a szülők nem élnek párkapcsolatot. Ez volt nállunk is, én anyukámmal aludtam 8 éves koromig, apukám meg külön. Anyukám aztán is sokszor igényelte, hogy bújjak mellé még húsz - huszönöt évesen is.

Aztán az lett, hogy a kapcsolatunk teljesen megromlott, mert bárki aki közeledett hozzám azt ő utálta. Egy éve férjhez mentem, de anyukám a férjem nevét ki se ejti, hallani se akar rólla, számára nem létezik. Úgy érzi, hogy becsaptam és elárultam, mert a sajét életemet élem.

Hát ez lesz a fiúcskával is ha egyszer öntudatra ébred.

Határozottan nem tartom normális dolognak. Hosszú évtizedek óta foglalkoztat minket a kérdés, vajon az a normális, ha a gyermek szüleivel alszik, vagy az, ha külön szobában. A kérdés nem csak a szülőket, de a szakértőket is megosztja. Míg egyesek a családi összetartás jelképét látják benne, addig mások "mumusként" kezelik a kérdést. 3éves kor után nem tartozik a normális kategóriába.(Bár szerintem már korábban sem). A szülők szexuális kapcsolata általában tabutéma, pedig szorosan kötődik a témához. Az lenne a természetes, hogy a házasságban van szexuális élet, ebben azonban nagy akadályt jelenthet, ha a gyermek minden nap szüleivel alszik (főként nagyobb gyermek esetén. Eltekintve a szexuális élettől, a szülők érzelmi kapcsolatára is hatással lehet, ha életük minden perce három emberből áll. Fontos és természetes dolog, hogy a szülők szeresség gyermeküket, ugyanakkor önmagukról, saját igényeikről sem szabad megfeledkezni. Sok kapcsolatban a gyermek játssza a központi szerepet, majd amikor felnő, a szülők rádöbbennek, hogy gyermekükön kívül szinte nincs közös témájuk. Éppen ezért fontos, hogy a szülőknek jusson ideje egymásra és saját magukra is.

A gyerek érzelmi életére, fejlődésére ez már negatív hatással van. A barátnőmnek ultimátumot adott a férje. A fiú ott 5 éves. Az idióta barátnőm a válást választotta, mert képtelen leszakadni a fiáról, aki egy félős gyerek lett, valószínű ennek köszönhetően. Csak az anyukával barátkozik, a társaival nem, ...stb. Az apuka szerepét akarja betölteni. Pl nem hajlandó végignézni, ha az apa megöleli anyukát.

Visszataszító!!!!!

Ebben az esetben már a pedofilia határát súrolja a kérdés. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek ilyen korban már szexuálisan is fejlődnek- maszturbáció, éjszakai magömlés, fantáziálások. Az anyja ezt leaszisztálja. Vagy akkor átfordul a másik oldalára, nem véve tudomást róla, esetleg magára hagyja? Aberált dolog. Kíváncsi lennék, mit szólna ehhez egy gyermekvédelmis!

hát aki bent altatja a gyerekét a szülői ágyban, az ne is csodálkozzék, ha a férj félrekaccsint!

Idiótaságnak tartom az ilyet. Az állatvilágban is egyszer el kell hagyni a fészket/almot/üreget/barlangot.

Az ember esetében, amikor már járni tud.

7:49-es vagyok

Úgy látzik félreértettem amit írtál. Lehet, hogy én vagyok túl naív. Az én sem tartom jó dolognak, ha valamilyen majomszeretet vagy szexuális indítattás áll a dolog mögött. De pont te írod a kommentedben, hogy nem szexuális dologról van szó. Ha nem arról, akkor nincs köze hozzá a gyámügynek. Ha arról, akkor meg nem csak a gyémügy, hanem rendőrség is, kiskorú molesztálása azért nem kis dolog!

Igazán nem tudok eligazodni a dolgokon. Ha rokonok/barátok vagytok, akkor póbáljátok megbeszélni a dolgokat. Lehet, hogy tényleg inkább párkapcsolati probléma van a háttérben, ahogy az egyik válaszoló írta. De ennek nem feltétlenül a gyereknek kell pótolnia.

Azért írtam példákat, mert szerintem nem lehet általánosságban kijeleneti, hogy a szükővel alvás rossz dolog.

Szerintem van némi ellentmondás abban amiket írsz:

"Nem állítottam, hogy bármilyen perverz dologról lenne szó, még csak nem is céloztam szexuális jellegű dologra( és nem is gondoltam)."

"Gyermekügyeseknek hogy lehet szólni? Hogy bizonyítom be, hogy az anyja mások előtt szopogatja a gyerek fülét, az meg nyúlkál az anyja melléhez, meg fenekéhez????"

Na szóval akkor szerinted most szexuális jellegű, perverz magatartásról van szó, vagy nem?

Mert ha nem, akkor nem kell szólni a gyámügynek, ha pedig igen, akkor természetesen kell.

És én abban sem vagyok biztos, hogy amikor rákérdeztél a kisfiúnál, hogy egyedül alszik e már, akkor nem ő füllentett. Az én unokahúgom 10 éves, és nem szeret egyedül aludni a szobájában. Valószínűleg fél, de ezt ő tagadja, azt mondja unatkozik. :)