Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Akinek van kutyája és később...

Akinek van kutyája és később jött a baba is, lakásban élnek hogyan egyeztethető össze?

Figyelt kérdés
arra lennék kíváncsi, hogy a kutya sétáltatási szokásai, féltékenység, hogy nem ő van a középpontban. Esetleg kutyaszőr, gyerek mennyire és mikor kerüljön vele kapcsolatba. Bármilyen segítség jól jön. Imádjuk a kiskutyát, de nyilván neki is érezhető lesz a változás. mindenki dolgát meg szeretném könnyíteni.
2010. nov. 11. 11:07
 1/2 anonim ***** válasza:
Igen észreveszi!Egykét szigorítás be lett vezetve, de nem komoly.Porszívózok mindennap!A kutya nem mehet fel oda ahová a babát teszem.Ez egy kicsit furcsa volt, mert máskor odamehetett.De tesómnál és anyunál is több szobakutyus van és ezek értelmes okos állatok.
2010. nov. 11. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:

Nekem van egy 11 éves kiskutyám, kicsi kora óta nálam van, és panelban lakunk. Jó természetű kutya, lusta és elég félős. Születése óta egyedül nevelem a kislányomat, így mindig nekem kell kutyát sétáltatni. Nincs nagy rohangászási igénye a kutyának, főleg csak a dolgát intézi el. Napi 3x megyünk le, ha nagyon rossz idő van, akkor csak 2x. Ez újszülöttként könnyebb volt, igaz, tél volt, de csak becsomagoltam a kislányomat az anorákba, beraktam a kendőbe, és már mentünk is. Most már nehezebb (11 hónapos), mert bár a sétát élvezi, az öltöztetés egy küzdelem.

A összeszokás már nehezebb kérdés, még most is az. A kutya bemehetett a gyerekszobába is, de nem nagyon érdekli a kislányom. Nem szereti, fél tőle. Ha közelít felé (mert a kislányom imádja a kutyát, állandóan simogatná), akkor a kutya elmenekül. A nap többi részében pedig levegőnek nézi. De érdekes módon, ha elkezd sírni, a kutya jön oda rögtön, mintha aggódna. A kislányom 7 hónapos kora óta odanyújtja a kutyának a kutyakekszet, azt nagy félve elveszi. Kb. ennyi közöttük az összes kapcsolat, de remélem, a kutya megszereti még a kislányomat.

A kislányom először 2-3 hónaposan simogatta meg a kutyát, amikor elkezdte érdekelni, és nyúlt felé. Akkor kicsit oda tartottam, hadd érintse meg. De még most se tud mindig simogatni, főleg a szőrráncigálás megy.

Féltékenység nálunk nem volt feltűnő. Inkább csak nagy sóhajtozások a kutya részéről. Próbáltam sokat simogatni a kutyát, amikor a kislányom aludt. Korábban bejöhetett az ágyba, de nem tanyázott ott, ez inkább csak olyan presztizskérdés volt. A baba születése után ez megszűnt, de most, hogy már nagyobb a kislányom, néha feljöhet egy kis simogatásra.

Amióta megvan a baba, többet takarítok a kutyaszőr miatt, mint előtte, és a kutyát is gyakrabban fésülöm. Amióta mászik, azóta lehetetlen elszeparálni a kutyaszőrtől, meg minden játéka a földön van szétszórva. Egész nap csak ferőtleníthetnék meg törölgethetnék, de még így se lenne minden tiszta. Így ezzel nem is töröm magam, mert lehetetlenség a szőrt mindenhonnan eltüntetni.

2010. nov. 11. 11:56
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!