Akinek nem született gyermeke valamilyen oknál fogva, de szeretett volna, az hogy dolgozta fel?

Azt könnyebb feldolgozni mintha egy gyermeket elveszitenèl.

Egy nőt ismerek ilyet , nehezen de muszáj volt neki.

Elég rosszindulatú meg nagyképű volt alapból,egy jó nagy pofon az èlettől.

#4! Lehet,mert éjszaka van és a delikvens már tegnap éjjel se hagyott aludni.

Mit nem értesz? Szívesen válaszolok.

Tényleg zavaros amit írtál, "Nem szerettem volna, meg nem is lehetett, mert egyedülálló vagyok, pont azért nem is született " - - ez a mondat esetleg úgy lenne értelmezhető, hogy ezért nem is szerettél volna az öf-ba belevágni.

" Sajnálom, de én nem tudtam feldolgozni, annyira akartam mindig." - tehát mintha meddő lennél...

"Szerintem véget vetettem volna az életemnek, így végül inkább szültem egyet." - tehát előző mondatodat értelmezve meddő vagy, de mégis szültél.

Nagyon nehéz. Én úgy keresem erre a kérdésre a választ, hogy vannak gyerekeim, 9 éves ikrek. Nagyon szeretnénk mégegyet, de a józan ész azt diktálja, hogy nem kell. Tökéletesen teljes a család, az ikreknek meg tudunk adni mindent, magunkra is van időnk, nem férne be az idilli életünkbe egy baba, plusz a nagy testvéri korkülönbség miatt úgy érzem, totál kirekesztett, egyedül lenne a kicsi.

Azért is egyre nehezebb, mert egyre önállóbbak az ikrek, és annál inkább hiányzik egy kisgyerek iránti gondoskodás.

Megértem, hogy az a helyzet más, amikor valakinek egyáltalán nem születik gyereke. Ez mindenhogy nehéz :(