Mennyire vagytok elfogult szülők?

Egyáltalán nem a vagyok elfogult.

Engem a hideg ráz az olyan szemellenzős szülőtől

Olyannyira, nem vagyok az, hogy 2 ovi, a saját családom 2 védőnő is hülyének nézett mikor elmondtam, hogy valami nem stimmel a gyerekeimmel.

Igazam lett.

Még korai nyilatkoznom, mert 1 hónapos a gyerekem, de egyelőre nem igazán, és attól függ. Pl. a kezdetektől mindenki el van ájulva, hogy "Úristen, milyen gyönyörű ez a gyerek!" Én ezt egyáltalán nem látom. Szerintem minden újszülött kis csoffadt és nem a szépségükért szeretjük. Majd kikupálódnak. Mivel az enyém, nekem nem annyira kis csúnya, mint a többi, de majdnem😂 A külső meg egyébként se érdem, ha igaz, ha nem.

Azt viszont látom, hogy baromi okos és sokkal fejlettebb a korosztályánál. Ezzel nem jellemző, hogy dicsekednék, inkább aggódom, főleg, hogy éjjelente remegősen ordítós sírásokat rendez. Folyton valami idegrendszeri zavartól félek, de nem diagnosztizálom, még nagyon kicsi. Szóval arra büszke vagyok, hogy nagyon okos és ügyes, de legalább annyira félek is attól, hogy ez nem normális.

Hat én is ügyesnek tartom a gyerekeimet mert azok is, de simán bevallom ha valami nem megy nekik.

Pl lányom nagyon ügyesen játszik hangszeren, de a matek kevésbé megy, mit szepitsem, nincs hozzá esze, nem érti az egyenleteket, magyarázhatom neki akár egész nap akkor sem fogja megérteni

Vagy pl a szépség.

Szépek a gyerekeim, de vannak tőlük szebbek is.

Én nem vagyok ilyen, sőt, lehet, hogy átestem a ló túlsó oldalára.

A fiam adhd-s, de sokáig mondták róla, hogy autista, de végül nem kapott kódot. Eszméletlen hülye dolgai voltak kicsi korában, az első iskolából botrányos körülmények között távoztunk.

Amúgy én is már elég korán mondtam a védőnőnek, hogy valami gond van a gyerekkel, hülyének nézett. Anyám is, hogy én milyen szemét vagyok, hogy azt gondolom, hogy baja van a gyereknek, pedig csak én nevelem rosszul.

Most már 14 éves, és látom, hogy nagyjából kamaszkorban válik el az idegrendszeri éretlenség és a neveletlenség. Sajnos még most is vannak dührohamai, meg olyan idegesítő dolgai, hogy a hajam tépem. Viszont a suliban az eddig mintagyerekek is teljesen megbolondultak, lassan ott tartunk, hogy az én gyerekem a jó gyerek. Nem szemtelen, nem beszél csúnyán, nem szemétkedik a többi gyerekkel.

Most utólag azt bánom, hogy nem bíztam benne jobban, amikor kicsi volt. Sok ismerősöm van hasonló gyerekkel, akik fel voltak háborodva, ha valaki meg merte említeni, hogy a gyerekkel valami gond van. Lehet, hogy nekik volt igazuk. Mi meg megjártuk a város összes pszichológusát, többet ártottak, mint használtak.

Abból a szempontból elfogult vagyok, hogy számomra ők tökéletesek. De nyilván ezt nem hangoztatom, tisztában vagyok vele, hogy nem azok, illetve látom a ,, hibajukat " (a nagyobb is mégcsak 3 éves lesz, nem igazán).

Nagyon szeretek róluk beszélni, de 3 mondat után megunom saját magam, úgyhogy inkább kérdezek, mert az égvilágon semmi nem történik velem, az is csak velük, tehát nincs miről beszélnem. Ez egy kicsit zavaró, de majd ha visszamegyek dolgozni másképp lesz.