Elmondani terhességet szakítás után? Jobb a békesség inkább?

Tisztáztuk az elején, vagyis én mondtam, hogy csak a suli miatt vagyok itt, nem fogok utána maradni. Ő is ezt mondta, akkor. Aztán közeledett a diploma, jött az, hogy még ne beszéljünk erről, ne intézzünk semmit, bármit jöhet.

Miért jönne szóba harmadik ország?

Én visszamegyek oda, ahol felnőttem, ahol ott a családom, barátaim, szeretteim. Miért lennék egyedül egy idegen, harmadik országban egy kisbabával?

És hiába tudná, közeli kapcsolata úgysem lenne vele, nem is egy kontinensen élnének. Nem lenne a mindennapjai része, nem tudná róla az apró részleteket, nem vihetné el hétvégente moziba, játékboltba.

Ritkán láthatná, az elején úgy, hogy ő utazik. Szüleim mondták, hogy ők nem fogják fizetni a repülőjegyét, itt tartózkodását, nem is kedvelték soha.

"akkor minek fosztod meg az apai jogaitól, ha úgyis tudod, hogy nem tudna/akarna vele élni? "

Mert nem hiányzik egy felesleges pereskedés a gyerekért, valamint az, hogy egész életemben olyan férfihez legyen közöm, kelljen tartani a kapcsolatot vele, akit nem akarok az életemben már.

"Ítélni úgysem fogják neki, általában mindig az anyának szokták és valószínűleg amúgy sem akarná."

Láthatásra ettől függetlenül lehet jogosult.

Ami úgy működne, hogy én fizethetném neki a repülőjegyeket oda-vissza, a szállást kint, mert egy pici gyereket nem engednék el csak úgy. Később mondjak le a közös karácsonyokról, nyári szünetek feléről, alkalmazkodjunk olyan emberhez, akit nem akarunk az életünkben.