Igaz az a mondás, hogy mindenkinek a saját gyermeke a legszebb?

Szerintem a szeretet megszépít mindenkit. Ahogy szépnek látod a nagyszüleidet vagy a szerelmedet is, úgy a gyerekedet is. Ha kiáll a füle, akkor szépnek látod a kiálló fület.

Én pedagógus vagyok, még a tanítványokkal is úgy szoktam lenni, hogy egy idő után mindet szépnek látom, és csak emlékezem rá, hogy valamikor a kezdetekben valamelyikről nem ezt gondoltam.

És ezt nem tartom bajnak, sőt, szerintem ez nagyon is jól van így.

Én eleinte csúnyának láttam a lányomat. Olyan volt mint egy ráncos, öreg teknős. Anyám mindig kérte, hogy küldjek róla fotókat, aztán alig tudtam olyat csinálni amit jó szívvel elküldtem volna. A legjobb az volt, mikor pár hónaposan jó nagy husi anyatejes baba feje lett, mellé meg a haja amivel megszületett elkezdett oldalt kihullani. Hát sokszor nézegettem, hogy szegény milyen csufika.

Aztán emberesedett, lejött a babaháj, lett haja, változott az arca. Most már gyönyörűnek látom, őszintén úgy gondolom hogy ő a legszebb a világon. Persze látom hogy vannak más szépek is, de nekem akkor is a sajátom az akire ránézek és elolvadok olyan szépnek látom.

Anyámnak pl a másé mindig jobb/szebb/okosabb/ügyesebb volt.

Most meg csodálkozik hogy rákos oszt anyák napján se bXok oda neki egy SMS-t.