Nem vagyok boldog?
Van egy 9 hónapos tündéri kisfiam, aki éppen igen erősen szeparációs szorongáson megy keresztül, mint minden korabeli. Ezen felül jól alszik, jól eszik.
Egy hete nagyjából viszont úgy érzem, már nem tudom ezt tovább csinálni. Iszonyatosan szeretem, viszont elegem van. Szabályosan hányingerem van tegnap óta magamtól, hogy így érzek.
Teljesen úgy érzem, hogy nem tudok kapcsolódni hozzá érzelmileg, csak megcsinálom a teendőket körülötte és magam körül, és alig várom az estét, és úgy vagyok vele, bár fel se ébrednék másnap. Random elsírom magam ezek miatt a nap folyamán, ragadnak le a szemeim és olyan, mintha semennyi alvás nem lenne elég.
Légyszi ne kövezzetek meg, így is szörnyen érzem magam.
3 és 5 évesek a gyerekeim. Voltak időszakok, amikor én is így éreztem. Sokszor volt olyan gondolatok, hogy jobb lenne mindenkinek nélkülem. Nekem a férjem rendkívül támogató, lelkiismeretes ember, akivel.meg tudtam beszélni minden érzelmemet, és segített ezeken a mélypontokon.
Van segítséged? Valaki, akivel ki tudnád beszélni, és megértő? Ha nincs, akkor akár fizetett segítséget, pszichológust keress, sokat tud segíteni.
Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat. Pár napja anya vigyázott a babára, de még mindig hasonlóképp érzem magam.
Illetve valakinek esetleg van ötlete, hogy miért akar mindig leragadni a szemem napközben, még akkor is ha alszom azért eleget? :/ nagyon ijesztő
Biztos vagyok benne, hogy nem vagy boldog. Gondolom sokat vagy egyedül és azért valljuk be, egy 9 hónapossal még nagyon nem egyszerű.
De ha ez vigasztal én is hasonló cipőben vagyok, csak itt még vannak egyéb tényezők is.
Nekem van egy 5 éves kisfiam és egy 3 hónapos kislányom. Azt hittem majd másodjára milyen jó lesz.. hát nagyon nem😔 abszolút nem tudok a kicsihez kapcsolódni, szinte nem is érzem hogy szeretem, csak kiszolgálom. A naggyal töltött minőségi idő pedig rettenetesen hiányzik. Nem nagyon van segítségem, heti 1x 3 óra baby sitter, olyankor a kisfiammal szoktam lenni, de alapvetően gyerekről gyerekog megyek 0-24. Pedig a kicsi egész jól alszik, úgyhogy még panaszkodni sem lehet. De nagyon hiányzik a “régi” életem, az hohy szabadon mozoghassak, hogy dolgozhassak, nyugiban megigyak egy kávét és ne csak a baba vagy a gyerek dolgokkal kelljen foglalkozni. Én megértelek, de sajnos nem tudok jobbat írni, csak hogy kitartás. Kisfiammal akkor lett jobb, amikor járni kezdett, és utána főleg mikor már el lehetett menni vele játszótérre pl. Legalabb hasonló helyzetben lévő anyukákkal tudntunk néha beszélgetni erről arról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!