Anyukaként nem szoktál néha más életre vágyni?
Ha igen milyenre? Miről szoktál fantáziálni?
Amikor a gyerekre brutál többhetes hiszti jön rá és a férjem viselkedése az utolsó csepp a pohárban én gondolatban repülőre ülök és Barcelonába tartok. A valóságban még pisilni is viszem a gyerekem és még nélküle sem voltam nagyon sehol, pedig 3 éves.
Ne ítélkezzen senki, ettől nem érzem magam sz*ranyának, csak fáradtnak és meggyötörtnek.
Vannak pillanatok, amikor ábrándozom egy békés, nyugodt hétvégéről, esetleg egy wellness-hotelben, ahol szobaszervíz hozza a reggelit és akár 8-ig is alhatok háborítatlanul :'D Majd utána lemenni a fürdőbe, szaunába, és ott pihenni. Csendben. Hogy közben nem kellek senkinek. De a férjemmel együtt, mert amúgy nem szeretnék egyedül lenni. Most pl éppen ezen ábrándozom, miközben a két gyerek a háttérben gyepálja egymást, és tudom, hogy oda kéne mennem rendet vágni köztük, de egyszerűen nincs energiám. De én nem másik _életre_ vágyom, hanem csak egy kis szünetre. Ami azért könnyebben megvalósítható lesz, amikor nagyobbak már a gyerekek. Addig meg igyekszem örömet lelni a jelenben, mert amúgy az is akad.
(Ez a hozzászólás is kb 1 óra alatt, sok-sok szünettel született meg :D )
Köszönöm a kommenteket. (Ha valaki is le lett pontozva, az nem én voltam.)
Szerintem a gyerekvállalás nem ennyire fekete-fehér. Vannak nehézségei, de ennél sokkal több pozitív dolgot nyújt, csak az ember legtöbbször akkor nyitja ki a száját, ha valami nem oké, a jó dolgokat meg sajnos természetesnek éli meg. Imádom a gyerekemet és sosem bántam meg, hogy vállaltam. Vannak brutális napok, én bevallom, valamikor egy tündér a lányom, de valamikor egész család döbben, hogy milyen nehéz eset. Erre az időszakra vonatkozott a kérdésem. Nyilván nem pontos hasonlat, de ha minden nehézségtől elriadunk, akkor ne menjünk iskolába soha, mert vizsgaidőszak van, ne éljünk párkapcsolatban, mert vannak hullámvölgyek, ne járjunk dolgozni, mert lehet a főnöknek rossz napja van...
Ítéljetek el nyugodtan, de nekem az sántít, ha valahol minden mindig oké. Ott vagy csukott szemmel járnak vagy hazudnak.
Volt, amikor pokolba kívántam az egészet. Volt, amikor imádtam mindent. Amikor mindig a nyakamon lógtak, azt vártam, hogy nőjjenek már fel, legyenek önállóak, hagyjanak engem is élni, nyugodtan megnézhessek egy filmet vagy olvashassak.
Aztán megnőttek. A két legidősebb már elköltözött, a "kicsi" is már fiatal felnőtt, egyetemista; bár itthon lakik, megvan a baráti köre, programjai, sokszor csak aludni jár haza. Most is itthon ülünk az apjukkal kettesben szilveszter este, és nem találom a helyem. Hiányoznak a - még nem annyira - régi közös szilveszterek, amikor együtt hülyéskedtünk velük, társasoztunk, dumáltunk.
Az ember mindig kicsit másra vágyik, mint amiben éppen van. Mert az már megszokott, unalmas. Kéne egy kis változatosság. Ez egy ilyen "buli", szerintem nincs ezzel semmi baj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!