Fel lehet valaha dolgozni, hogy a gyerek nem lesz olyan sikeres, mint a szülője? Vagy hogy fele annyira se viszi?

Semmit nem jelent az, hogy hogyan teljesít az iskolában. Egyébként festőként is lehet boldogabb, teljesebb, kiegyensúlyozottabb, egészségesebb élete, mint a vezérfőnök szülőknek, akik például belefulladtak a stresszbe, a hajtásba, meg az elvárásokba.

Amúgy nem életszagú amit írsz, közmunkás és munkanélküli nem lesz nagymenő szülők gyereke, ilyenkor kimennek külföldre, és csendben rendeződik a sorsuk.

Mi számít sikeresnek?

Jó tanuló? Jó szakmája lesz? Sokat keres?

Vagy az, ha boldog, kiegyensúlyozott, szereti, amit csinál?

Nekem az utóbbi a fontos.

Van jólmenő ügyvéd ismerősöm... Szép ház, drága ruhák, menő bmw... Utálja a munkáját, depressziós, pánikbeteg, boldogtalan a házasságában, pedig szuper ember a férje. Ő többre vitte, mint a szülei, de egy roncs.

"Van doktorija"...

Jóisten gyere le.

A doktori egy kutatási fokozat, lényegében azt jelenti, hogy vki papíron alkalmas és jogosult lehet önállóan szervezni egy tudományos vizsgálatot...

Az nem valamire vivés, hanem egyfajta életúton egy állomás.

És mi a feleannyi? Mire kell vinni? Arra nem vitték, hogy jó szülők legyenek.

6#-os inkább reméli az ember,hogy olyannak nincs,mint te. Ha még is kezeltesd magad mielőtt tönkreteszed őt az elvárásaiddal... De nagyon remélem nincs.

14#-el egyetértek.

Tegyük fel, hogy 2 munkamániás többdiplomás,érzelmileg elhanyagoló szülő gyereke,"csak" egy "sima" eladó/fodrász lesz,de odaadó,kötődő,anya/apa, akkor ő most ki szerint "nem vitte semmire"?

Vagy mi a mérték, amit nézni kell?