Miért tartja annyi nő horrornak meg rémálomnak a terhességet és a szülést?
Még mielőtt valaki félreértene: nem azt mondom, hogy mindkettő csak boldogság és csoda, de azért messze nem mindenkinek csak szenvedésből és kellemetlenségből áll a terhesség, ahogy a szülés sem mindenkinek trauma és borzasztó élmény, már nagyon sok anyukától olvastam, hogy szeretett terhes lenni, és a szülés is viszonylag jó élmény volt neki.
Viszont csak azért tettem fel ezt a kérdést, mert mostanában egyre több fiatal (gyerektelen) nő vallja borzalomnak, horrornak a terhességet és a szülést, meg köztük egy páran a szülés utáni időszakot is.
Úgyhogy elsősorban anyukáktól várok tapasztalatokat, véleményeket. :)
9-es vagyok.
És hogy kicsit megnyugtassalak, egyáltalán nem mindenkinek végződik rosszul a szülés, és nem egyáltalán nem szeretem, hogy gyerektelen fiatal nőket ijesztegetnek ezzel.
Nem volt egy fákjás menet, de számomra sem, de, ha tudod milyen olajokkal, homeokkal segíthetsz magadon sokkal jobban bírod.
Meghát gondolom kinek mekkora a fájdalom küszöbe🤷🏼♀️
Én végig vajúdtam 1 éjszakát erre reggelre abba maradtak a fájásaim, egész éjjel a kádban ültem.
Az nap tudtam, hogy este megint begog indulni így is volt, este 8-tól vajúdtam, reggel 7-kor mentünk a korházba 2 ujjasan. 15:35-re lett meg a kisfiam.
Ahogy bementünk burkot repesztettek.
Kisfiam nagyon sok időt töltött a szülőcsatornában, nem tudott kibújni.
Ketten rámfeküdtek sem.
Aztán jött a vákum plusz 3-an nyomták a hasamat felül, így lett meg a kicsi babám, akit meg sem foghattam elvittek és oxigént adtak neki meg rendbe tették a cukrát(semmi baja nem lett, egészséges 2 éves 4 hónapos) 3800g-al jött a világra és az egész testére rávolt tekeredve a köldökzsinór. Azt mondták nagy baba hozzám, ha tudták volna megcsászároznak..
Engem fél órán keresztül kapartak, mert bent maradtak a méhlepény darabok, hát az sokkal rosszabb volt mint maga a szülés.
Másfél órán keresztül varrtak mert szana szét szakadtam mire rájöttek, hogy a végbél is sérült, 4. fokú gátsérülésem van.
Sebész kozíliumot hívtak s betoltak a műtőbe 2 órás mélyaltatásos műtétre. Visszabontottak, majd ellátták a végbelet és újra összevarrtak. 6 óra múlva vehettem először a kezembe a kisfiamat, majd elvittéks csak szoptatáskor hozták vissza, mert 24 órán keresztül fel sem kellhettem.
Szó szerint a fél vérem elment, muszáj volt vért adniuk, az első felkelès pedig pokolian fájt.
Fél év után gyógyult meg teljesen pedig 25 évesen szültem.
Nem üvöltöttem, nem hisztériáztam, és eszembe se jutott, hogy többet ne szülnék.
Feldolgozni nagyon nehéz volt, kisfiamat lese tehettem fél éves koráig éjszakánként pedig 5-7x ébredt.
De ő megnyugodott, én megnyugodtam, kiegyensúlyozott, okos egészséges kisfiú.
Bármit kilehet bírni úgy gondolom, s erre igazán nem lehet azt mondani, hogy ne érte volna meg.
Persze, ha valakinek fent maradt egészségügyi probléma, illetve a baba sérült miatta, azt teljesen megértem, hogy pokolnak írja le, és nem akar többet szülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!