Akik gyereket szeretnének, és esetleg mostanában terveznek babát a párjukkal, nem féltek attól, hogy mi lesz, ha esetleg megbánjátok, vagy kiderül, hogy alkalmatlanok vagytok szülőknek?

Márciusra várjuk az első babánkat és bennem azért néha felmerül, hogy mennyire leszünk vajon jó szülők, meg az is, hogy mi lesz kettőnkkel. Együtt vagyunk 10 éve, régóta együtt is élünk, túl vagyunk a fél családom eltemetésén, betegségen, munkanélküliségen, mindent egy vita nélkül együtt végigcsináltunk, de ez most más. Itt lesz egy teljesen új ember, akit fel kell készítenünk az életre, nem is akárhogy.

Szerintem akinek van némi felelősségtudata, annak a fejében azért legalább megfordul ez a gondolat. A gond az, amikor valaki meggondolatlanul fejest ugrik a gyerekvállalásba és azt hiszi, tökéletes, közben meg...

Olyan nincs :).

15 ebben egyetertek veled.

Fontos a következetesség. Még csak 3 hónapos ugyan, de van alakul kis napirendünk, igyekszünk tartani is, nyilván van amikor borul az egész bármi oknál fogva meg fog is.

Én igazából a “hagyd sírni attól erősödik a tüdeje meg tanul meg egyedül elaludni” és hasonló nevelési tanácsoktól màszok falra.

13 voltam.

Pár nélkül tervezek és nem. Mivel több, mint 20 éve akarok, biztosan nem bánom meg. Alkalmatlan se vagyok, világ életemben gyerekekkel foglalkoztam, a sajátommal is menni fog.

Elég nagy baromság ez, hogy attól lesz valaki jó szülő, mert televan kételyekkel. Az is normális, ha van, de nem kötelező és pláne nem garancia, hogy jó szülő lesz valaki, csak azért, mert nem bízik magában.

Elvileg felnőttek vállalnak gyereket. Egy ép értelmű felnőtt meg életben tud tartani egy másikat élőlényt. Ezen felül persze jó embert is kell nevelni belőle, nem csak életben tartani. Na de, ha az a felnőtt egy normális értékrenddel rendelkezik, semmi más dolga nincs, mint azt átadni neki. Az lesz erre képes, akinek van egy egészséges önismerete és önbizalma. A gyereknek a szülő a stabil pont, benne bízik. Hogy bízhatna valakiben, aki magában se bízik? Nem, nem lesz jó szülő az, aki televan kételyekkel, csak a saját bizonytalanságát adja át a gyereknek is, ez pedig egyáltalán nem szükséges az a gyerekneveléshez.

Normális, ha van egy kis bizonytalanság, mint minden olyan cselekedetnél, amit még sose csináltál, de aki konkrétan attól fél, hogy alkalmatlan lesz, az ne is vállaljon, mert valószínűleg az is lesz. Az alkalmatlanság súlyos dolog. Nem éri el az "elég jó anya szintjét", amire a gyereknek szüksége van. Ha azt gondolod, nem leszel tökéletes, de elég jó leszel, vágj bele, ha alkalmatlannak képzeled magad, várj!