Aki jólétben él és gyerekei vannak, mit szól a nélkülöző gyerekes családokhoz?

Sajnálom a gyerekeiket, de nem én döntöttem a sorsukról és nem is tudom helyettük helyrehozni azt.

Az én felelősségem a saját illetve a családom sorsa.

Semmit

Ő dolguk..

Másrészt amikor tudom, hogy az àltalam leadott maradèk pelenka, ruha stb nàluk (is) landol ès 30 alatt az 5. Gyerek is úton van.

Nah akkor felvonom a szemöldököm.

Vicc, hogy egyszer szóbaelegyedtünk.. télikabát volt a tèma, hogy kinőtte, már megint szezon közepén, amikor nem minden sarkon lehet kapni..

Erre az emlegetett illető

“Èn mèg sosem vettem kabátot….”

Nem jegyeztem meg, hogy làtom, a fiamé van az övèn

Mindenki a maga sorsáért felel. Kis keresetből is lehet élni és okosan dolgozni a jövőért, hogy szerényen, de stabilan lehessen gyereket nevelni. Lehet hogy csak 1-2 gyerek fér bele, de lehetséges, mi is így lettünk felnevelve, pedig akkor nem borították rá a pénzözönt a családokra. Igaz, az elvárások is jóval alacsonyabbak voltak.

A 3+ gyerekes nyomorgókra pedig félelemmel tekintek, mert baromi gyorsan reprodukálják magukat, és nem látom hogy lesz belőlük adófizető állampolgár.

Sajnálom a gyerekeiket, nagyon.

Tudom nekem mennyire jól jött, hogy a szüleim felelősségteljesen vállaltak engem és így tudtak támogatni. Nem iphoneról van szó, hanem egyetemről, külföldi tanulásról, nyelvtanulásról. Sokkal könnyebb volt nekem odajutni ahol vagyok, mintha hónap végén számolgatni kellett volna.

Így ennek tudatában mi is odafigyeltünk erre a gyerektervezésnél.

Nagyon szomorú lehet úgy felnőni, hogy ruha csak az van, amit tesód kinő vagy adományként jön. Nyaralásról ne is álmodj, a magántanár meg úri hóbort.

Szóval nagyon sajnálom a gyerekeket és meg van a véleményem a szülőkről is, de azt inkább nem részletezném.

Az összes ruhánkat/átnőtt dolgokat egy anya otthonnak adományozzuk, de csodát tenni nem tudunk.

Mégis mit szólna? Nyilván sajnálja a gyereket, sok eseteben a szülőt is, mert sajnos sok esetben hiába szakad meg a szülő, nem jut több. Tudom, tudom, meg sem kellett volna szülnie, de ez azért ez nem mindig ilyen egyszerű. Meg nélkülözés és nélkülözés között is van különbség.

Pénzadománnyal alapítványokon keresztül, adománybolt, anyaotthon, játékok óvodának, mikulásgyár, ilyesmivel segítek rendszeresen.

Én használt és olcsó ruhákban jártam, kevés játékkal, nem figyeltek oda semmi jóléti dologra a szüleim, pedig bőven volt pénz. Én eléggé figyelek, ahol szimpatikusan gazdálkodó emberek vannak, ott segítek másnak, a gyerekem erős jólétben él, mindene megvan, de ahogy látom mások 50x gazdagabbak nálunk, és a gyerekükön használt cucc és olcsó holmik, szinte semmi játék.. Nemtudom. Szegényeknél is így látom, a gyereknek szr cuccok, de nem a nélkülözéstől, anyukán márkástáska, cigi, okostelefon, friss műköröm, apukán dettó, aranylánc, de a gyerek mint egy utcakölyök, de 500ftos kólára futja.

Nem nagyon érdekel mások anyagi helyzete, úgyis keveset tudok, hogy képes legyek megítélni, ahol mégis megy, ott segítek, ha szimpatikusak. Az oktatás, műveltség hiányát észreveszem, illetve az agresszív, durva viselkedést is, erre 1000x mérgesebb vagyok, a fél ország, sőt.. talán a kétharmada.. na mindegy, ezen kellene segíteni, mert csak butulnak és függővé és pszichés betegekké válnak, ettől szenved igazán a gyerek, nem attól, hogy a szendvicsén kenőmájas/párizsi vagy feketeerdei sonka van-e.

Attól, hogy valakinek a szülei gazdagok, még nem kapnak meg többet anyagiakban, mint a nélkülözők. Ruhák, étel, játék, tárgyak.. Nem pénztárcafüggő, ki költ szívesen a gyerekére, ki tartja ezeket fontosnak annyira, hogy költsön rá.

Semmit.

Mi közöm hozzájuk?

Nyilván a gyerekeket mélységesen sajnálom, nem ők tehetnek róla. De ennyi. Nem én szültem őket, nem nekem kell felnevelnem, ruháznom, etetnem mindet.

A szülőket meg nyilván elítélem a felelőtlenségük miatt.