Hogyan kell reagálni, ha provokálnak naponta?
Mindig mással, most fiú nevet mond neki, de minden hülyeséggel megtalálja. Problémás gyerek, rossz magatartás, nehéz természet, provokátor, felváltva szerelmes is belé a fiú meg szivatja is. Nem csúnya szó, csak marhaságok, de direkt megy utána, odamegy a padjához, utána megy, ha hátat fordítanak neki elé áll, akarja, hogy a lányom kergesse, pukkadozzon miatta, ami csapott már át verekedésbe is. De nem mindig kergetés van, volt, hogy az enyém elsírta magát, volt, hogy bevédték az osztálytársai, volt, hogy bevédte a tanár, de a kergetés a jellemzőbb, nem megy el, ha a lányom hátat fordít(próbáltuk), addig csinálja, amíg reakciót nem kap, provokálja. Most volt az első, hogy az osztálytársak már az én gyerekem ítélik el, mert kergeti, elkapta a lányom durván, a srác erre megütötte, az enyém is, verekedés. De olyan is volt, amikor nagyon idegesítette hogy az arcába mászott, az enyém megpofozta és verekedés. Szóval már ő jön ki rosszul az egészből, mert a többiek látják, hogy a másik kezdi, provokálja, de az enyém "fejezi be", "folytatja", ami szerintük ugyanolyan rossz. Szerintem viszont folyamatos napi cseszegetésnél tök oké, ha megüti, hiszen más segítségre nem számíthat, nincs mindenhol ott a tanár, szünetben pl sosincs.
Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, csak egy gyerek ilyen, a többivel nincs baja a gyerekemnek, a problémás gyerek viszont nem csak vele balhézik, bár a többiekkel csak simán verekszik konfliktus esetén, egyedül az enyémmel provokátor.
Feljönnek az én régi sérelmeim is, nem tudtam én sem mit kezdeni a helyzettel, semmi sem vált be, mikor bejutottam hatosztályosba normálisak közé, akkor szűnt meg a problémám, amit egy gyerek okozott. Ugyanúgy reagáltam, mint a gyerekem, sírás, nemtörődömség, kergetés, odacsapás, de ez gyerektípus ilyen, nem tanul, mert nem képes rá, tudom, hogy nem tehet róla, de ez így nem oké! Még így sem, hogy nem káromkodik és nem kezd a semmiből verekedést, provokál, zaklat. Mihez kezdjek? Te mihez kezdenél? Váltani válthatunk, de mindenhol van egy két ilyen, sőt, az még jobb, ha csak egy.
Na szóval besokalltam, hogy szó nélkül kellene tűrnie a beszólogatást és provokálást, és ha nem lány lenne, a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy megvédi magát a szóbeli bántalmazással szemben is. Így meg már őt szólják meg. Nem tud nem ideges lenni, ha elé állnak és provokálják, ezt már próbáltuk, nem megy, de nem tudom elítélni érte, 8 éves, idővel majd fejlődik. Mit csináljak? A kissrác "sérült", nem tehet róla, nem elhatározás, nevelés kérdése(az anyja rendes), nem tudja kontrollálni magát, de ez így nincs rendben akkor sem, és még az enyém jön ki rosszul, hogy nem képes alkalmazkodni.
Hányszor voltál bent az iskolában? Igazgatóval beszéltél?
Amikor a 19 kilós lányom "megverte" a fiú osztálytársát, egyből behívattak és nem azért, hogy megbüntessék, hanem hogy együtt kinyomozzuk, hogy mi és miért történt.
Nem normális, ha nem segítenek a tanárok, ha nem foglalkoznak vele, ha ráhagyják ekkora gyrrekekre.
Normális iskolában az igazgató nem valami elérhetetlen valaki, hanem része a gyerekek életének és kiveszi a részét az oktató-nevelő munkából is, így alap volt hogy vele is beszéltem, ő kezdeményezte.
Az, hogy SNI-s valaki nem azt jelenti, hogy rá kell hagyni mindent, hanem (ha neurológiai jellegű problémája van azt,) hogy nehezebb megtalálni a hozzá vezető utat, de nem lehetetlen. Nem normális, hogy nem foglalkoznak érdben vele és az se, hogy hagyják oda-vissza a fizikai erőszakot.
Nálunk a lányom auti és a gyerek akit "megvert" adhd-s, mégse legyintettek, hogy oldják meg maguk.
Szerintem kifejezetten szerencsénk van ezzel a tanárral, a mai világban annak szólnak be, aki nem tudja tolerálni a másik zavaró, sértő dolgait, csak mert az nem tehet róla, ami nem lesz kevésbé sértő vagy zavaró. Itt a kissrác nem káromkodik, nem veri, nem alázza a gyerekem, hanem "csak" baszogatja, amit viccesnek tart, és mivel impulzív, nem bírja megállni. Igazából ha tudnám mit várjak, mit kérjek a sulitól, mennék szívesen még egy kört, de amíg én sem tudom mit tudnának változtatni, akkor feleslegesnek tartom. Ígyis távol ülnek, egy darab tanár van, nincs váltótársa, csak egy asszisztens ugrik be napközizni, illetve amikor látják, a gyereket kiemelik, büntetik, beszélnek vele, csak épp nem hat.
Illetve az enyémnek is igazat ad a tanára, hogy a másik tényleg idegesítő és szemétkedik és megértik, hogy az enyém dühös miatta. Szóval igazából a kezelés nekem tök jó, pont ezt várom, csak rohadtul nem akar megszűnni a helyzet, mert a másik gyerek beteg és megy és megy és nem érti. Illetve felfogja, de csinálja újra és újra, mert nem képes máshogy cselekedni, mert impulzív és kedve van, ötlete van és hirtelen jó ötletnek tűnik és akkor megteszi mert túl gyorsan pörög ahhoz, hogy végiggondolja. Voltam adhds facecsoportban is, láttam hogy megy, nem idegen a dolog, de elviselni kegyetlen nehéz, a többiek könnyen beszélnek, mert rájuk nincs rájukszállva, csak néhabeszélnek vele.. Nálatok hogyan oldották meg? Nincs a srácra hagyva, amikor tudják/látják mert ott vannak, mindig büntetésben ül, leszidják, beszélnek vele "nem tudja miért csinálja", azt hiszi vicces, vagy csak "megérdemli".
Még arra gondoltam, hogy valahogy el kellene érni, hogy az enyém ne érdekelje, mert a szerelmes részt még kibírja a gyerek, csak veszekszik vele( az ölelést, szaglászást, hozzáérést), de a provokálás már sok. Tehát hogy egy darabig csúnya ruhában megy, vagy ilyesmi, vagy felrak egy olyan zajszűrőt, hogy ne hallja.. de ha felnőttként ez velem történne és a munkahelyem nem rakná ki a provokátort, munkahelyet váltanék. Nem tudom. Alapvetően az enyémnek kellene bírnia jobban, mert ő az ép, de 8 éves, még nincs hozzá képessége és nem is hiszem, hogy feltétlen minden osztálytársára ennyi időt kellene szentelnie, vagy mindenkivel jóban lennie.. Nemtudom, rengeteg gondolat kavarog bennem, de tényleg mennék én az osztályfőnőkhöz, hogy oldják meg, ha tudnám, hogyan kellene, mert minden módszerrel segítik és érvényt juttatnak a gyerekem érzéseinek. Tudom, hogy az ofő sem bírja a srácot, mert nehéz vele és rosszul is teljesít, de az is túlzás lenne, hogy az én gyerekem miatt legyen mondjuk szegregálva vagy magántanuló.. nemtudom. Áh. alszok rá egyet
Fura vagy. Egy SNI-s mellé jár a ped.asszisztens. Legyen a nyomában, figyeljen oda, előzze meg a helyzetet, emelje ki, terelje. A tanár meg alakítsa úgy a párokat, csoportmunkát, hogy az erőviszonyok kiegyenlítődjenek...stb.
A mi osztályunk inkluzív, azaz 23 főből (direkt a kis létszám) papírral vagy papír nélkül de a fele "problémás" (lányom is hivatalosan csak btmn), mégis megoldják, hogy ne legyen kipécézés, erőszak. Pedig összesen csak hárman vannak (2 tanár váltásban + az asszisztens, akire több sni-s jut a kelleténél) Sose hagyják őket egyedül, udvaron se, szünetben se. De a "normál" osztályt sem alsóban, így mindig van hova "menekülni".
Ha valaki bánt valakit lehet menni, reagálnak, beavatkoznak.
Ezt várnám el, ha átlagos lenne a gyerekem akkor is.
Nálunk 22en vannak, teljesen normál osztály, több problémás gyerek különféle bajokkal, de csak ő ilyen, ő a "legfeltűnőbb". Nincs két tanárunk, hiány van, egy darab asszisztens van mellé, ő napköziztet. Már párszor leírtam, órán semmilyen baj nincs, a terem két végében vannak, most voltak kirándulni, a gyerekem nyilván más párt választott és az enyém a sor első részében, a srác meg hátul ment. 2-3ig egy darab tanár van velük, fél egy, kettő körül kapcsolódik be az asszisztens, amíg a tanár a tanáriba megy meg ebédelni, aztán az udvar is az asszisztensé, majd a tanulószoba ami hivatalosan egy, gyakorlatban fél óra a tanáré, ő utána 3kor megy haza, az ügyeletig asszisztens van az osztállyal csak. Nem tud bent lenni mindig, fénymásol, krétát vezet stb. Amikor ott van sosincs baj. Amikor nincs, akkor van. Többek is verekednek, de ugye minket csak ez érint. Nem az a bajom, hogy nem avatkoznak be, ha látják. Beavatkoznak, amikor látják, de szünetben nem látják, udvaron csak néha. De mivel nem figyelik őket mindig, így szünetben ciki, és már a gyerekem reakcióját ítéli el a többi gyerek a provokálásra. A többiek sem órán verekszenek egyébként, hanem udvaron meg szünetben.
Nálunk sima átlagos osztály van, nem inkluzív, de van, aki bekakil néha pl, egy csomóan rosszul tanulnak, gyengén, az osztályban 3 autista, és egy rakás adhds van, de csak ez a kisfiú impulzív-idegesítően pörgő, az anyja meg tök normális. Én sem szeretem ezt, de most ez van.
Na de nem lettem okosabb, mit tanácsoljak a gyerekemnek? Ennél többet szerintem a tanárok nem tudnak tenni, meg nem azzal volt bajom, ahogy kezelik, mert nekem ez megfelel, hanem nem mindig vannak ott és nem tudják kezelni, és egyből megy a srác, ha tiszta a levegő. Valami pszcihológushallgató írhatna, hogy provokátorral szemben mi a megfelelő magatartást, de gyanítom, hogy a miénk komplikált eset, mert a lányom tetszik is neki, meg a gyerek sérült is.
Nem sérült, nem is kell úgy kezelni. De a mi problémás osztályunkban nincs ennyi baj, mint a ti normál osztályotokban. Ez azért beszédes, hogy lehetne máshogy is.
A gyerekednek csak annyit kellene tenni, hogy nem megy az udvaron/szünetben olyan helyre, ahol nem látja a tanár. Jogszabályellenes egy percre is felügyelet nélkül hagyni őket, a legszarabb iskolában is van folyosó- és udvarfelelős tanár, ha nem is a sajátja.
Ha lenne ilyen, akkor nem jutna minden osztályra legalább egy-egy ilyen kipécézett egyén már generációk óta. Kimondaná mindenki a varázsmondatot és kész.
A lányodnak meg kell tanítani, hogy hogyan kezelje az indulatait, hol tudja levezetni a feszültségét. Ha szükséges és nem bírsz ezzel, akkor erre jó egy pszichológus. Ha nem szükséges és a tanárokkal sem jutsz semmire, akkor nem igazán tudsz mit tenni. Majd kinövik.
Első két osztályban mindig mellém ültették az osztály legrosszabb gyerekét. Bökdösött ceruzával, elvette dolgaimat, állandóan beszólogatott, összefirkált engem, vagy a füzetem, stb. Én nyugis gyerek voltam, nem veszekedtem ezen különösebben, csak elmondtam, hogy álljon már le. Ha nagyon elegem volt, szóltam a tanárnak. Úgy ezerszer megkértem a tanítónkat, anyunak is szóltam, hogy nem akarok mellette ülni... A válasz mindig az volt, hogy még ígyis mellettem viselkedik a legjobban, én "kordában tudom tartani". Be lettem áldozva konkrétan. Egy részem úgy van vele, hogy ez nagyon gáz. Egy másik részem meg úgy van vele, hogy kitudja!? Lehet pont a korai "kiképzésnek" köszönhetem, hogy a 25 beosztottam (a zöme férfi) kedvel, elfogad és kordában tudom tartani őket. Jól állom a sarat a lekezelőbb, feszültebb, vagy akár konfliktus helyzetekben is. Nem lettem lelki sérült. Szóval a kérdés, hogy egyáltalán kell-e ezt kezelni mindenáron.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!