Ez tènyleg ilyen ritka dolog, hogy ìgy nèznek rám?

Szerintem nincs ebben semmi különös.

Nekem is két éves a kisebbem, ma vitte el őket anyám, és vasárnap megyünk értük. Nagyon is anyás a kisebb gyerekem, de ettől függetlenül jól elvan anyukámmal és az apjával (mármint a párommal) nélkülem.

Én nem látok ebben semmi kivetnivalót. A gyerekeknek is jó, szeretnek ott lenni, mindig tudom, hogy telik az idejük, nekünk is jó, van időnk egymásra, anyámnak is jó, ő vinné minden hétvégén, ha lehetne.

És kaptam már egyértelműen becsmérlő megjegyzést, sőt, kioktatást is, de engem ez nem érdekel. A családban mindenkinek jó így, idegen véleménye mit számítana?

Jóindulatból mondom, tényleg ne csinálj magadnak problémát. Örülj, hogy van erre lehetőségetek, a többivel meg ne foglalkozz.

Pont hogy később lesz rosszabb "lepasszolni", mikor jön a szeparációs szorongás. Semmi baj nincs azzal, hogy így csináljátok.

Különbözőek vagyunk, én nem szívesen hagytam másra a babánkat mondjuk 8-10 hónapos kora előtt. Kb. 1 éves volt, mikor úgy éreztem, hogy már nem olyan fontos a számomra minden lépését végigkövetni. De emögött az is ott van, hogy első baba, és bár szeretnénk, nem biztos, hogy lehet több. Ki akarok használni minden babás percet.

A ti élethelyzetetek más, te is más vagy, a baba személyisége is más. Nincs ezzel semmi baj.

Szerintem a többségnek ez sok. Nem irigységből, hanem más beállítottsaguak vagyunk. Ha nektek jó így, oké. De pl nekem 3 éves elmúlt, soha nem aludt máshol, még délután sem. A legtöbb amit nem velem volt az 3 óra hossza volt egyszer, meg vagy 2x 2 óra. A 3 év alatt. Érzem, hogy jó lenne néha, tanulok mióta megszületett, nyugisabban menne, de én egyszerűen nem érzem jól magam ha nincs a közelemben legalább. Ott akarok lenni bármikor szüksége van ram, nem tudnám elviselni ha utánam sirna, vagy hozzám akarna bújni, de nem teheti meg. Vagy bármi baj lenne, nem voltam ott. Ezt én túlzásba viszem.. Sajnos. Nem sajátitom ki, nem nyomom ezt neki, sőt biztatom, de nincs rá igénye. Még a jatszasrol is úgy beszél, hogy nem akar gyerekekkel, csak velem.

Mondjuk hozzatartozik nekem nem vállalkoztak a nagyszülők ilyenekre, rajtam kívül senki nem altatta még pl el. Cicizik még pl.. És velem is alszik. Szuletesetol rengeteget vagyunk kettesben, mindenhova vittem, együtt csinaltunk mindent. Nyilván ennek az az eredménye am, ő se szeret nélkülem lenni és forditva sem.

Nehéz téma. 1 éves a kislányom és azt kell mondjam, hogy szerencsés vagy. A kislányom nagyon jó alvó, de mire elalszik, az katasztrófa. Az esték 80%-a két emberes műsor, szóval nálam SEM alszik el. Meg nagyinál sem, meg apánál sem, meg senkinél. Mintha kínzás lenne az altatás. Mivel ő ilyen, valóban nem lenne szívem otthagyni a nagyinak, mert ha egy nappali alvás vacakul alakul az még belefér, de az esti nekem is komoly küzdelem, nem akarom ezt a "terhet" a nagyi nyakába pakolni és hogy a kislányom is mégrosszabbul viselje az estét. Ha ez változik, akkor én is változni fogok. Furán nem néznék és fura nézéseket sem kaptam még, hiszen a normálisabbak szerintem tudják, hogy ahány gyerek annyiféle és ahány anya, annyiféle. Nem vagyunk egyformák. Lehet irigyek rád. Én az vagyok, amikor valaki elmondja, hogy milyen könnyen elalszik a gyereke, hogy mennyire szereti a babakocsit, imád autózni, milyen jól viseli az anyaságot, sosem borul ki, türelmes, "életem szerelme",blabla... Én meg este 2 órás altatáson voltam túl, reggel óta megy a hiszti, ezerrel dúl a frusztráció a gyerekemben, a legszívesebben visítva a hajamat tépném és akkor próbálok csak annyit kierőltetni, hogy "óó de jó neked"! Ha nem is hencegésnek hangzik, amikor ilyesmit mesélsz, nem tudhatod milyen lelki állapotban van a másik anyuka, neki mennyire jól esne éppen néhány óra egyedül, vagy kettesben a férjével, stb. Ölnék egy kettesben töltött vacsiért és éjszakáért a férjemmel így egy év után... de tudom, hogy ez a gyerekemet mégjobban megborítaná, ígyhát az önös érdekek és vágyak egyelőre elnapolva. Majd jössz te, aki elmondod, amit itt, én meg fapofával magamraerőltetnék egy "ó de jó neked" - et.

A gyereked ilyen, te ilyen vagy. Nem kell emögé többet fantáziálni. Miért ne kötődne?