Mit tennél, ha kiderülne, hogy nem a vérszerinti gyermekedet nevelted eddig?

Hú ezen én is szoktam gondolkodni, de egyszerűen fogalmam sincs. (6 hónapos a fiam)

Képtelen lennék odaadni, kizárt. Viszont ha közben meg megjelenne valaki egy olyan gyerekkel, aki kiköpött apja vagy pedig én… biztos, hogy akarnám azt is :D nem, nem tudom… borzalmas lehet annak akivel esetleg megtörténik.

Végeredményben ahogy most nézek épp a fiamra, nem tudnám elcserélni senkire, bíznék benne, hogy a sajátom is jó életet él, próbálnék kapcsolatot tartani/építeni vagy ilyesmi, de őt se lennék képes elszakítani a megszokott szüleitől.

Iszonyúan meglepődnék.

Fiunk kívül belül tiszta apja. Dns teszt sem kell 😅

Lányunk meg brutál rám hasonlít.

Egyébként, hogy a kérdésre válaszoljak, a sajátom megtartanám, ugyan úgy szeretném tovább. A vérszerintit pedig megszeretném valószínű, de bizarr, fura lenne.

Hát nagyon sok mindentől függ.

Mikor derülne ki?

Ha 3-4 éves gyereknél akkor nálam maradna, persze megakatnam ismerni a sajátomat is.

Ha pár hónapos korban, akkor hiába fájna, de kicserélnem. Azért egy 3-4 éves gyerek már nagy, és felsem fogna hogy mi történik..

Szerencse hogy a mai világban ez nagyon, nagyon ritka..

Megkérdezném a feleségemet, miért mondta eddig a gyerekemre, ha mérges volt rá, hogy "Olyan vagy, mint az apád!"

:-)))

Ahogy az 5-os irja, ha meg nagyon pici lenne vissza cserelnem, ha mar nagyobb, nem.

Szerencsere nalunk ez nem fordulhatott elo, mert ahogy kivettek belolem a csaszarnal, soha egy masodpercre nem vittek el tolem, itt nincs az, hogy a noverek hozzak viszik, SOHA nem kerul ki a szulo latoterebol a gyerek. Ujszulottes vizsgalatra is mentunk vele ertelemszeruen. Plusz mindket karjan es mindket laban karszalag.

Nehéz kérdés. Én is mindkettőt akarnám, de nyilván ilyen opció nincs. Szerintem ha még kisebb, akkor vissza szeretném cserélni. Ha már nagyobb, akkor passz. Talán akkor is, de tartanám utána a kapcsolatot a másik családdal és a másik gyerekkel.

Anyaként ez azért is komplexebb, mert mi ugye az első 8-9 hónapot mindenképp a saját babánkkal töltjük. Kb 20 hetes magzat kora óta érezzük, beszélünk hozzá, óvjuk őt. Tehát már mire megszületik, egy mély kapocs van köztünk. Úgyhogy nem tudnék így lemondani róla, akkor sem, ha születése után nem én neveltem volna. Hiszen a kapcsolatunk már a születése előtt jóval elkezdődött.

Amúgy egy barátnőmnek is rossz babát adtak oda egyszer a kórházban. Rögtön feltűnt neki, mert az övé kopasz és kék szemű volt, akit hoztak meg barna hajú, barna szemű. Aztán persze a karszalagon a nevek sem stimmeltek, szóval ha történetesen hasonló külsejű babákról lett volna szó, akkor sem vittek volna haza rosszat. De azért para belegondolni, hogy mi van ha mégis.