Hogy kezelitek, hogy viselitek az ilyesmit?

Nekem egyszerűen már elegem van abból hogy mindenki beleokoskodik a gyerekgondozásba. Direkt nem nevelést írok, mert még csak most lett 8 hónapos. Az összes olyan rokon, akinek gyereke van, egyszerűen elviselhetetlen már számomra. A férjem és az én oldalamról is. Amikor csak szimplán elmesélik hogy náluk hogy volt, azzal nincs bajom, sőt szívesen hallgatom az ilyen történeteket. De amikor ők akarják kitalálni, meg megmondani hogy mit hogy csináljak, attól falra mászok. Most fázik, most éhes, most fáj a foga, most álmos, találgatják, amikor csak egyet nyüsszen. Ne engedjem annyit mászni, csináltassunk padlószőnyeget a parketta helyett mert felfázik, tegyem járókába hogy hamarabb felálljon, miért nem ültetem már az etetőszékbe, miért vettük ha nem használjuk, stb. A sógornőm pl állandóan bűntudatot próbál kelteni bennem, hogy milyen felelőtlen vagyok, mert nem féltem úgy túl a gyerekemet. Csak mert egy kicsit koppant a feje a földön forgás közben, bezzeg ő mindig ott van a gyereke sarkában és állandóan támogatja a gyerekeit, nehogy egy karcolás is legyen rajtuk. Ennél már csak az feszít jobban, amikor az utcán random emberek, főleg vénasszonyok szólnak be: nem fázik a feje sapka nélkül?(még nyáron), nem kényelmetlen neki az a hordozókendő? Miért ilyen kicsi? Miért nem hagyom magam mellett sétálni? És még nagyon hosszan tudnám sorolni a hasonlókat.