Mi változik meg az emberben ha gyereket akar?

Én kezdetben akartam, volt egy hosszú kapcsolatom, de nem sikerült, pedig minden rendben volt velünk. Aztán egy idő elteltével már romlott a kapcsolat és gyerek se jött. Szüleim szerették volna unokát nagyon mert tesóm gyerek ellenes így tőle nem lett volna unoka. Aztán lett egy új kapcsolatom amiből 2 év múlva született egy fiunk majd utána még egy.

Hát ha lehet így mondani, velük nincs szabadság nincs régi élet, de van sok öröm, néha kikészítenek, de elég türelmes vagyok. Nem lehet mindig a szórakozásból állni szerintem, aki igazán szeretne gyereket az csinálni is fog.

Én soha nem voltam az az ősanya típus, aki elalélt az utcán, ha meglátott egy vadidegen csecsemőt. Ismertem viszont olyan lányokat, akik betöltötték a 18.-at és teljesen meg voltak bolondulva, hogy mindenáron, bárkitől gyerek kell, mert akkor nem teljes az életük. Szerintem ez a nem normális gondolkodás.

Nekem meg sem fordult a fejemben az, hogy csak úgy kell nekem egy gyerek.

Csak akkor kell a gyerek, ha van férjem, akivel együtt tudjuk csinálni, és van azért valami kicsike lakás, ahol elvagyunk.

Nekem ez 29 éves koromra jött össze, és akkor gondolkodtam el rajta, hogy szeretnék gyereket. Valahogy persze mindig gondoltam, hogy egyszer majd lesz gyerekem. Nem változott meg bennem semmi, csak akkor jött el az ideje.