Hogyan élitek meg, amikor komolyabb kockázatot vállal a gyerek?

Örülök neki.

Nem életképtelen szobanövénynek nevelem a gyereket.

Képzeld el, NÉGY gyerekem van, ugyan már nem egész kicsik, de ettöl még hagytam öket fejlödni, ha nem engeded egyedül közlekedni, sosem lesz belöle önálló ember. De ez érvényes minden másra, nem CSAK a közlekedésre.

Amíg olyan kicsi volt, hogy "izgulni" kellett volna, addig nem mehettek egyedül, de iskolás korra megtanulták, hogy kell, akkortól meg nem kellett izgulni.

Igazán nem tudom, eddig nem volt olyan, amit annak tartottam volna. A gyerekeim tudják, meddig tudnak valamit biztonságosan megtenni, tiltani meg nem tiltottam nekik semmit, legfeljebb megbeszéltük, miért nem tartom jó ötletnek.

Egy dolog volt, amit ennek ellenére kettö gyerek kipróbált, a dohányzás nagykorúként, de kis idö múlva abbahagyták ezt is minden beleszólás, vagy tiltás nélkül.

Ami szerintem kimerítené a kockázatos témát, ha egy 10-15 éves egyedül vezetne egy autót forgalomban, de erre értelemszerüen nem kerül sor.

Én pl. Amerikába szeretnék kimenni, ha nem is odaköltözni, legalább 1 hetet ott tölteni üdülni.

De anyám nagyon ki van akadva. Nem ellenzi inkább csalódott.

Sajnálom, hogy vannak álmaim🙄