Miért érzem magam rosszul lelkileg a szülés után?

A babám 3 és fél hónapos, nagyon jó baba, imádom őt, semmi okom a panaszra igazából. Jól alszik éjszaka, nem vagyok különösebben fáradt fizikailag. Az első 3 hónapot tök jól viseltem, energikus voltam, minden nap mentünk sétálni, rendben tartottam a lakást, az alakom is nagyon gyorsan visszanyertem, röviden minden jól alakult, szerencsésnek éreztem magam. Aztán az utóbbi hetekben elindultam lefelé a lejtőn, nagyon magányosnak érzem magam. Egyedül vagyok egész nap, a férjem estig dolgozik, hétvégén csinálja a lakást, mert felújítunk. A nagyszülők messze vannak, semmi segítségem nincs. Rosszul érzem magam emiatt, de nagyon vágyom már arra, hogy legalább heti egyszer végre egyedül el tudjak jutni valahová. Se a férjem, se az anyukám nem érti meg mi a bajom, mert miért nem örülök, hogy ilyen nyugodt babánk van, azt kérdezik mit csinálnék, ha még állandóan sírna is. Ebben igazuk van persze, de nem tudom így látni a dolgokat a sokadik egyedül töltött nap után. Gyakran elkap a sírás, semmihez nincs már kedvem. Nem akarok ilyen anyukája lenni a babámnak. :(

Nem tudom mi a célom ezzel a kérdéssel, csak jól esett kiírni magamból. Van még valaki hasonló helyzetben?