Kis gyermekeseknél volt ilyen?

Apa a jó zsaru, aki mindent megenged, játszik vele, bohóckodik.

Anya meg a rossz, aki próbálja nevelni és az nem annyira szórakoztató.

Persze, hogy apa a minden!

Persze, mert hiába van sok szabadnapja, azért mégiscsak az az alap, hogy veled van, tehát te sokszor főzőcskézel - ehhez képest az apja meg csak ritkábban.

Próbálj te is bekapcsolódni az ilyenekbe, ha épp nagyon mellőzöttnek érzed magad, de azért hagyd őket kettecskén szórakázni is. :)

Nálunk nem működik a közhelyes, ellenkező nemű szülőre való ráakaszkodás. A nővéremmel anyásak voltunk, a fiam apás. Most 3 és fél éves. Az van mint nálatok, azzal a különbséggel, hogy ami a fegyelmet illeti, a mi gyerekünk rám jobban hallgat (persze velem is ellenkezik azért bőven). Viszont apával izgalmasabb a játék meg minden. Talán tényleg sok játékban jobban megtalálja vele az apja a közös hangot, jobban "együtt rezegnek", nem tudom. Lehet hogy tényleg csak apa "ritkasága" okozza a rajongást. Én különösebben nem idegesítem magam rajta. Kihasználom az időt mikor az apjára tudom akasztani, és megcsinálhatom azokat a dolgaimat, amiket tőle nem lehetett. :) És egyébként örülök, hogy apa ezáltal is be van vonva a gyereknevelésbe.

Ma azt is mondta a gyerekem, hogy nem szeret. Mert le akartam fektetni. :D

Fél óra múlva meg ölelgetett, ötször elismételte, hogy szeret. :D

Nyugi, téged is éppen annyira szeret a tiéd. Csak ilyen kis izék. :)