Több, mint egy éve itthon vagyok, gyermekem most 9 hónapos. Senkivel nem lehet beszélgetni. Meg fogok őrülni?

Én is így voltam... Már az őrületbe kergettem saját magam:) Borzalmas volt, az én babám akkor még csak pár hónapos volt. Nekem a net és az msn beszélgetés segített valamelyest, igaz az nem olyan, mintha élőben társalogna az ember.

3hónapja elköltöztünk a szüleimhez, azóta könnyebb, nem csak a baba körül ténfergek, és van kihez szólnom.

Aki nincs ilyen helyzetben, nemis tudja milyen rossz, mert tényleg egyedül vagy olyankor minden gondod bajoddal...

Nekem még a gyerekdoki is mondta, hogy nem irigyel, hogy egész nap egyedül vagyok, és vigyázzak, nehogy idegileg kikészüljek.

Ha nem költözünk el, nem tudom mi lenne már velem:(

Esetleg valami barátnő ,akihez át tudnál menni beszélgetni? Vagy sétáljatok a babával, útközben én mindig találkoztam ismerőssel, és pár szót váltottunk.

Chatelj, netezz, fórumozz. Próbálj a délutáni séta közben ismerkedni. Csak vigyázz kiben mennyire bízol meg, mert néha a látszat csal. De az általános dolgokról bárkivel tudsz beszélgetni, az is jól esik az embernek. Nagymamák, dédik esetleg? Barátnők? Volt barátnők, ismerősök, munkatársak? Ha jobb viszonyotok volt akkor esetleg felújítani velük a kapcsolatot, bár a legjobban egy szintén anyukával tudnál legjobban beszélgetni szerintem. Pláne ha hasonló korú a picitek is. Persze ez nem biztos hogy igaz teljesen, de én így tapasztaltam. Bár tisztelet a kivételnek. De amúgy én is így vagyok a dolgokkal, a lányom 22 hónapos, senkit nem ismerek igazán. De mostmár próbálok vmit mindig találni, bár így is vannak rossz napjaim. Jártunk sógornőmékhez, de már úgy vettem nem veszik jó néven és inkább nem megyünk. Nem akarom én őket sem zavarni. Próbálok itt neten, háztartásban, gyerekkel lekötni magam.

Ha gondolod írhatsz! Merre laksz?