Ha az igazat mondjuk a gyereknek, akkor az is a másik szülő elleni uszításnak minősül?

2-es írta le a tutit.

Amíg nem vagy hajlandó leírni, hány éves a gyerek, addig nem lehet állást foglalni ebben a kérdésben.

"Szerintem a saját keserűséged nem szabad a gyerekre önteni, ő semmit sem tehet, és át se fogja soha látni, mi romlott el az adott kapcsolatban. Sokszor a pár se látja át. Szóval legyél persze őszinte, de moderáld magad, ha nem akarod még jobban taccsra tenni azt a gyereket. A kifakadásra és exre való fröcsögésre vannak a barátnől meg a pszichológus."

Ezzel a 13as tűpontosan leírt mindent.

A gyereknek joga van az apjával való jó kapcsolathoz. (Tételezzük föl, hogy az apa meg szeretne jó apja maradni akkor is mikor már új családja van) A kérdező kérdéséből az jön le, hogy azért kicsit szeretné ha a gyereke is haragudna az apjára és gyűlölné az új nőt.

Egyáltalán nem igaz, hogy a megcsalt fél is mindig hibás a kialakult helyzetért, DE! Itt jegyezném meg, hogy még ha így is lenne, akkor sem megoldás a félrebszás! Le kell ülni, meg kell beszélni, ha nem sikerül megoldani a problémát, akkor meg lehet válni/szakítani, de a megcsalás sosem megoldás. Nincs rá elfogadható magyarázat, undorító dolog, ennyi.

Visszatérve a megcsalt félre: Húgom exférje pl szimplán nem tudott ellenállni az új, csinos kolléganőnek. Addig-addig kerülgették egymást, míg megtörtént a dolog, pedig otthon minden rendben volt a házasságukkal. Azzal magyarázta, hogy nagy volt a kísértés, hajtott rá a nő, ő meg nem tudott nemet mondani. Ebben a történetben elég nehezen hozható ki, hogy márpedig a húgom is hibás.

Legjobb barátnőméknél sem volt gond a házasságban, ő otthon volt a közös gyerekükkel, miközben drága apuci túlóra címszóval félrekúrt. Mikor kiborult a bili, akkor ő is annyit tudott “mentségére” felhozni, hogy hát tizenéve házasok, ő barátnőm előtt csak két lánnyal volt anno és vágyott valami újdonságra, hogy érezze más is kívánja őt. Tehát abszolút nem kell ám némely pasinak különösebb ok a félrekúráshoz, nem mindig rossz, problémás házasság áll a háttérben. Szimplán van, aki nem tud uralkodni a pöcsének.

Egy 1-2 hónapja együtt vagyunk kapcsolatban igen létezik úgy megcsalás, hogy a másik nem tesz érte semmit. Viszont amikor már házasságról (ami egy hosszabbtávú kapcsolatot feltételez, aminek volt szép, romantikus szakasza is ugyebár) és gyerekről van szó, ott már igenis mind a két fél hibás. És egy szóval nem mondtam vagy gondoltam hogy attól, hogy a másik is beletette a magáét, még legitimálható lenne. Nem. Ellenben letagadni sem kell. Aki egy megcsalt helyzetben nem néz magába és keresi meg a saját részét, az saját magának hazudik. Ha a gyerekének is így mondja el, akkor neki is.

És nagyobb kamaszként jó ha tudja a teljes igazságot - lehetőleg mindkét fél verziójában, ugyanis az ilyen elhallgatott családi titkok okoznak megfejthetetlen lelki problémákat.

És nem, nem arra van szükség, hogy a gyerek elítélje egyik vagy másik szülőt, vagy épp az egyiknek vagy a másiknak az oldalára álljon, hanem arra, hogy tisztában legyen a tényekkel. Nálunk a férjem elmondta amikor a fia 12 körül volt, hogy 5 évvel azelőtt azért mentek szét az anyjával, mert az megcsalta. Azt is elmondta, hogy ő mit hibázott és mit nem tett meg előtte. Annyi a tény, hogy a válás kimondását a megcsalás idézte elő. De igazából idő kérdése volt... csak egyikük sem merte kimondani.

De mindegy is. A srác elraktározta az információt és kezd vele amit szeretne. De legalább tudja. Se előtte, se utána nem került szóba. Nincs qrvázva az anyja stb. Lehet ezt úgy intézni, hogy az viszonylag objektív maradjon.