Mikortól aggasztó, ha fényevő a gyerek?

20 hónapos a lányom, 6 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást, soha nem volt nagy étvágyú, és ezen a szoptatások csökkentése/elhagyása sem segített. Most még mindig ott tartunk, hogy nagyjából annyit eszik, mint egy jóllakott kismadárka. Simán előfordul, hogy érintetlenül hagyja ott a reggelijét vagy a vacsoráját, és utána később a tízórait vagy az ebédet is csak úgy megcsipegeti. Nem kap étkezések között nasit vagy csokit vagy kölesgolyót vagy pufit vagy akármit, direkt azért, mert abban reménykedek, hogy ha kellően "ki van éhezve", akkor normálisan fog enni. De nem igazán van így, az már szenzációnak számít, ha fél marék főtt ételt megeszik (és azt is csak a kedvencei esetében).

És ez önmagában nem is feltétlenül aggasztana, csak már olyan 13 hónapos kora óta 10 kg-n stagnál a súlya. A 1,5 éves státuszon a védőnő rá is kérdezett, hogy tuti jól mértük, még mindig 10 kiló? És igen, tuti, még mindig 10 kiló volt akkor is és azóta is. Sőt, valamelyik nap a férjem lemérte és még kevesebbet is mutatott a mérleg pár dekával. Hosszában nőtt valószínűleg, de azért nem tartom ezt normálisnak feltétlenül.

Babakorában sosem érdekelt a gyarapodása, ahogy most igény szerint eszik, akkor igény szerint szoptattam, úgy voltam vele, hogy amíg jókedvű, aktív, hurkás, addig nem érdekelnek a számok. És most is cuki, vidám, aktív, jókedvű, relatíve normálisan alszik, még kis hurkái is vannak itt-ott, bár nem egy gombóc formájú gyerek, az tény. Ilyenkor még aggasztó vajon, hogy kb nem eszik semmit, vagy ez belefér? Hasonlóan fényevő gyerekek szülei, nálatok mikortól jött el az a pont, amikor elkezdtetek aggódni? És mit lehet ezzel kezdeni? Erővel megtömni nem tudom és nem is akarom, de nagyon alternatívát nem tudok elképzelni.