Normális dolog, hogy 16 évesen vágyok egy kisbabára?

szerintem normális.16 évesen én is babát szerettem volna és a legjobb barátnőm is,alig vártuk hogy leérettségizzünk.

nagyon vigyázz mert becsapós,merthogy még érettségi elött megkaptam amit kívántam,ott voltam 17 ávesen terhesen,és ugy éreztem,hogy életem legnagyobb tragédiája ért,mert - amit te

is mondtál - háttér hiánya volt maximálisan,és még a baba apja se segítet.abortusz szóba se jöhetett nálam,végül magátol ment el a baba,de amit átéltem.szerintem te is meglepődnél ha megkapnád amit kívánsz.az érzés ismerős én is beakartam bizonyítani hogy jó anya vagyok,mert néha olyanokat láttam,hogy a 8 hónpos gyereket megverte azért mert sirt amikor fürdeni vitte.beakartam bizonyitani,hogy én nem leszek ilyen,és szerintem ez minden jó érzésű nőbe ott van ha ilyet lát hogy megmutassa a világnak.

tenni nem tudsz ellene.ezen fog járni az eszed,főleg mert a külvilágot nem tudod kizárni.pl: mész az utcán egy anya babakocsit tologat megint ott lesz az érzés,stb...

arra figyelj és nagyon gondold át hogy mi lesz akkor ha megkapod amit kérsz.nézz mélyen a szívedbe és lásd meg hogy valójában mire vágysz(ezt nem csak ennél csinálhatod).

most 22 éves vagyok és ujra megkaptam a babát,és ha őszintén bele gondolok akkor most se vagyok elég érett ahhoz hogy egy babát felneveljek.most például abban ézem,hogy 35ik hétre megakar születni.mihez kezdek egy koraszülöttel? mennyivel másabb mint egy újszülött? ezen agyalok,és nem tudom a választ.ez elszomorit.soha egy gyógyszert nem tudtam időre bevenni,mert mindig elfelejtettem a telefonom állitom be hogy ne felejtsem el,mert az bajt okozhat,akkor kibujik elöbb. sok mindenbe

felkell nőni és átrendezni az életedet.maradj "gyerek" amíg lehet,és ha mértékkel is de memj el bulizni,éld ki

magad(nem napi szintű pasi váltásra gondolok),ha gyereked lesz avval otthon kell maradni és intézkedni.

minden jót neked!

Szia!

Teljesen normális dolog a vágyad egy kisbabára, mert ezek az érzések hozzátartoznak a nőiesség az anyaság érzésének kialakulásához. De mint te magad is leírtad rettenetesen korai lenne, és minden valószínűség szerint életed egyik legnagyobb hibája is.

Persze hogy jó anya lennél, de hidd el hogy nem tudod még pontosan mérlegelni hogy mivel is állsz szemben. Egy gyermek születése után az életed teljesen megváltozk. Attól a pillanattól hogy megszületik te leszel az édesanyja, minden egyes pillanatban életreszóló és fontos döntések meghozatalának súlya nehezedik a válladra. Mindenért te felelsz ami a gyermekeddel kapcsolatos. Hihetelen nagyszerű érzés valakiről gondoskodni valakit nevelni, napról napra nézni a fejlődését aki a tiéd, de mindemellett iszonyatosan nehéz is. Minden másról le kell majd mondanod, és a rengeteg lemondás akár keserűséggel is tölthet el. Te még nagyon fiatal vagy, és élvezd a fiatalságodat, egy csomó élémény és kaland vár rád melyekre olyan nagyszerű érzés lesz visszaemlékezned. Nem beszélve az ideális párválasztásról melyhez ajánlom hogy jónéhány fiút próbálj ki, hogy kialakuljon benned mi is az amit majd egy férjtől egy leendő apától elvársz.

Én 27 éves koromban szültem az első gyermekemet, és 32 vagyok most várom a másodikat, de visszagondolva ha most várnám az elsőt akkor sem dőlne össze a világ.

Azt kívánom Neked hogy legyen nagyon boldog fiatalkorod és találd meg az igaz szerelmet, tanulj mert a mai világban nagyon nehéz dolgozni, a gyermeken meg ráérsz 10 év múlva is gondolkodni.

Amarilla

Szia!

Ez normális, vannak ilyen típusú lányok - én is közéjük tartozom. 16 évesen már én is babára vágytam, most 20 éves vagyok és van egy 2 hónapos fiam, akit imádok és aki a legfontosabb az életemben, de az apját nem igazán sikerült szerencsésen kiválasztanom, mivel már a terhességem alatt szétváltak útjaink. Amúgy nem volt éppen tervben, hogy gyerekünk lesz, de amikor terhes lettem, nagyon örültem neki. Pedig tudtam, hogy még nem vagyok igazán kész rá, mármint a háttér még nem nagyon volt meg, pláne, mert csak 10 középiskolai osztályt végeztem, most meg levelezőn próbálkozom, hogy a fiamnak olyan anyja legyen, aki legalább egy érettségivel rendelkezik, na meg persze hogy majd legalább valamivel normálisabb munkám lehessen, ha majd visszamegyek dolgozni, mint ami eddig volt.

Szóval ne kapkodd el (bár szerintem ezt hiába mondom).