El tudja tolem venni a gyereket?

és a kocsihoz egy soha ki nem ürülő benzineskanna is járt? A házad rezsijét miből fizeted, ha sosem dolgoztál?

Nem “megoldjuk” a baba körüli dolgokat, nem te oldod meg, hanem mások fogják megoldani!

Akár az exedtől van a ház, akár örökölted, a lényeg hogy eddig is mások jóindulatából éltél, meg a fent írtak szerint ezután is abból fogsz; szerinted ezzel semmi gond, az annyit tesz hogy a hozzáállásod az élethez iszonyú gyerekes, a gyerekvállaláshoz pedig illene felnőni.

"Lelepett egyik naprol a masikra . Es a szuleim ajanlottak fel hogy segitenek anyagiakba a BABANAK"

Nem a babának segítenek, hanem neked. Egy babának nem kötelessége eltartania saját magát, sőt, születése után 18 évig se kötelessége saját magát eltartani, az a te és a gyereked apja dolga lenne.

De ok, a te gondolatmeneted szerint a babának segítenek. Oké, akkor te hogy fogsz enni? Hogy veszel magadnak tampont, hogy veszel magadnak innivalót, hogy veszel magadnak gyógyszert? Hogy tartod fent a kocsidat, hogy tartod fent a házat?

Attól függetlenül, hogy a válaszok nagy részével egyetértek, szeretnék egy kis biztatást nyújtani.

Én 22 éves voltam mikor az első lányom született. Ugyan együtt voltunk az exemmel, de gyesen és családi pótlékon kívül semmit nem kaptam rá. Volt előtte munkám de ilyen 3 hónapok, megszakításokkal, arra nem járt gyed. Nagyon rossz volt az az időszak, közben megromlott a kapcsolatunk és egy darabig nem mertem elköltözni, mert nem volt mire. Az én anyám azt mondta nekem, hogy oldjam meg egyedül, támogatás nélkül maradtam.

Aztán neten megismerkedtem egy sráccal, aki megbeszélte a szüleivel, hogy költözzünk hozzájuk átmenetileg. Hát elköltöztünk 100 km-re Budapesttől. Akkor volt 1,5 éves a kislányom. Akkor Budapesten szereztem munkát, oda jártam fel a 6:25-ös vonattal minden nap és késő este végeztem. Ennek az lett a következménye, hogy a gyerek teljesen elidegenedett tőlem, már nem akart mellettem aludni csak az öregekkel (srác szülei). Közben megismerkedtem valakivel itt Pesten és összeköltöztünk albérletbe. Közben kitanultam egy szakmát, egyre jobb állásom lett. A második gyerek már munkaviszony után született. 7 év után mi is szétmentünk (közös megegyezéssel, barátok maradtunk a mai napig), 3 éve vagyok kapcsolatban, a párommal is van már egy közös baba aki 6 hónapos (eredetileg nem akartam több gyereket, de neki nincs, már elég idős és nagyon szeretem őt), ő is jól keres és én is - illetve most gyeden vagyok.

Tanulság: attól, mert csupasz fenékkel indít valaki, nem biztos, hogy úgy is marad. Rengeteg dolog változik az ember életében, a lényeg, hogy akarat legyen! Ha átmenetileg meg is kell húzni a nadrágszíjat, még rengeteg lehetőség áll előtted, hogy ez változzon!

Ugyan előttem még nem írták, de én azért gratulálok a babához! (nagy kincs manapság, nekem sem jöttek össze könnyen a gyerekek) :)

És várom a nullára pontozásokat is :)

Most komolyan abortuszra kell buzdítani egy terhes nőt, akit elhagyott a párja???

Nyilván nem ő találta ki, hogy fel tudja nevelni a babát, hanem a nagyszülők odaálltak mögé, hogy kislányom ne félj mi melletted állunk, nem lesz semmi baj.

Ez miért bacca egyesek csőrét? Miért nem ajánlhatja fel a lány anyukája, hogy segíti mindenben, nem kell elvetetnie a babáját.

Hogy miért nem dolgozott még? 21-22 éves koráig még egyetem nélkül is el tudja tölteni az időt az ember tanulással. Elvégezte a gimit, utána a kozmetikus szakmát. Lehet olyan 20-21 éves simán.

A vőlegényével nem vették olyan komolyan a védekezést, mert úgy voltak vele, ha jön a baba, az se baj.

Az én férjemnek is van lakása és autója, mert a szülei annó megteremtették a jólétet és telik támogatni a gyerekeket. Ettől még nem lett elkényeztetett p.cs.

Ha a nagyszülők tudják támogatni, akkor miért kellene abortuszra mennie?