Hogy éreztétek magatokat, miután a legelső gyereked elköltözött otthonról? Hogyan alakult át a család?

Nekem elég sokk volt, mert a négy gyerek gyakorlatilag két hónapon belül költözött el.

A legnagyobb akkor végzett az egyetemen és összeköltözött a barátjával , a középsö akkor kapott messzebb megfelelö munkahelyet, a két kisebb meg különböz egyetemeken kezdett.

Egy teli ház két hónap alatt elég üres lett, eleinte eléggé furcsa volt a páromnak meg nekem, de idöközben kialakult az új rendszerünk.

Nekem nincs gyerekem, de leírom, hogy mi volt, miután a nővérem elköltözött. 20 éves volt akkor, én 12, öcsém 10.

Egyszerre vitt el mindent, egy csütörtöki napon jött a költöztető kocsi. Aznap nagyon elfáradtunk a pakolás, költözés miatt. Anyám mély letargiában volt, mert a drága lánya elköltözött. Első pár napban halál csend volt. Utána hozzászoktunk. Ugye csütörtökön költözött el, rá következő héten, kedden velünk vacsizott, eskü fura volt. 5-6 nap leforgása alatt kvázi vendég-feelingje lett a nővéremnek, mintha egy vendég lett volna.

Most, 5 évvel később minden ő körülötte forog, mert született egy lánya. Most meg olyan, mintha itt laknának, mert megromlott a házassága, a gyereke meg nehéz eset, úgyhogy folyton idehozza.

Nekem is 4 gyerekem van (25, 21 és 18 éves lányok, 13 éves fiú). 3 hónapja költözött el a legnagyobbik, másfél hónapja költözött el a legkisebb lányom. A nagyobbik lányom már másodjára költözött el, építkeztek, most lett kész a házuk, a kisebbik lányom meg kiköltözött külföldre.

Nagyon üres nélkülük a ház, főleg a 18 éves lányom nélkül, aki igazi mókamester, mindig jókat nevettünk, amíg itt volt. Most is vannak boldog, sírva nevetős pillanatok, de biztosan nem annyi, mint amíg ő itt volt.

Bár nekem nem költözött még el gyerekem, de azt le tudom írni, amit anyukámon láttam.

Amikor Én költöztem el, először albérletbe az nagyon megviselte. Ekkor kb 20/21 éves lehettem, kb 40 km-re költöztem. Akkor 1 hónapig nem beszélt velem, konkrétan a költözésben sem segített, annyira rosszul érintette.

Aztán 23 éves koromba saját házba költöztünk, ekkora megint volt egy sokk, talán ott szembesült vele, hogy nincs 'vissza', Én már nem megyek haza többet. Szinten 40 km-re telepedtem le tőle.

Aztán a húgom is elment nemrég 19 évesen, Pestre költözött egyetemre. Ez már annyira nem viselte meg, általam úgymond 'megszokta'.

Egyedül a bátyjám van vele otthon, bár az olyan, mintha ott sem lenne, dolgozik aztán a szobájában van. Mégis van kihez szólnia ha úgy van, így aztán elvan.