Ez normális terhesség alatt?

Igen, ez teljesen normális. Én is úgy éreztem, mintha szét akarnának durranni. Egy ideig melltartót sem tudtam elviselni magamon. Pár hétig eltartott, hol durván, hol alig érezhetően, de feszültek.

Nyugi, el fog múlni. De arra is készülj, hogy vagy megszűnik egyik napról a másikra, vagy csak csökken az intenzitása. De olyan is volt, hogy elmúlt, majd kicsit még visszajött. :-D

Hányinger. A 8. hét végéig marha büszke voltam magamra, hogy én bezzeg milyen jól viselem. Ahhhhaaa... Aztán jött a 9. hét. És most, a 13. héten sem tudok úgy orrot fújni vagy köhögni, tüsszenteni, hogy ne jöjjön rám az öklendezés. Szóval még később is jöhet, de ha nem jön elő, nem baj, csak te jársz jól vele.

A fáradékonyságot egyáltalán nem tapasztaltam eddig én sem. Bár tény, hogy tudatosan igyekszem többet pihenni.

Kívánósság. Kb. 7. héttől. Egyébként az első perctől nincs étvágyam, előtte viszont szerettem enni. Szóval amikor egész nap nem nagyon volt ehetnékem és csak csipegettem, akkor mikor este majdnem elbőgtem magam, hogy ölni tudnék egy kukoricás pizzáért, akkor gyorsan rendeltem és ettem. Másnap reggel már rá sem tudtam nézni a maradékára. Ez néhányszor előfordult pár étellel, és ilyenkor csak az segített, ha rögtön megkaptam, mert ahogy jön, úgy megy ez is, 1-2 órával később már hiába is került volna elém a korábban még sóvárgott kaja.

Amit tarts észben: ha nincsenek "tüneteid", vagy valami egyik napról a másikra elmúlik, az nem baj. Ezeken ne stresszelj.

De mivel még nagyon az elején vagy, korántsem biztos, hogy nem fog ez-az előjönni.

Kitartást és boldog babavárást! :-)

12. hetet töltöm most. Már a nemvárt előtt iszonyatosan feszültek a melleim, jobban mint pms-kor, így sejtettem, hogy valami lesz. Utána meg aztán olykor olyan kőszikla, hogy konkrétan fáj reggel felkelni az ágyból, amikor "megkapja a súlyát". Egyik nap jobb, másiknap rosszabb. A kosárméretem stabilan nagyobb. Néha elfogdosom, mintha nem is az enyémek lennének. Nem bánnám, ha ilyen maradna örökre az érzékenységet leszámítva. :D

A rosszullétek nekem is 7. héttől kezdődtek, de akkor durván berobbant. Én nem érzem magam fáradékonyabbnak, de pl. ami fura, hogy sokkal előbb elalszom este és korábban ki is pattannak a szemeim, mindig is éjjeli bagoly típus voltam, sokáig aludtam. Ezt sem bánom, ha így marad, segítene átállni a normál életre. :)

Az egésznapos émelygés viszont katasztrófa, én kívánom mindenkinek, hogy ússza meg, pedig ez még mindig jobb, mint az egésznapos hányás. Én eddig nem kívántam meg semmit. Minden kaja gondolatától undort érzek, pedig régen imádtam enni, étterembe menni. Utóbbi egyenesen pazarlás most az esetemben. Viszont én is azt a taktikát követem, hogyha jön egy sugallat, hogy "talán a kukoricás pizza lentmaradna most", akkor rögtön rendelek egy kukoricás pizzát. Megeszek belőle egy szeletet és utána ugyanolyan undorral nézek rá, mint bármi másra, de az legalább jól esett. :D A maradék köszönöm nem kell. A férjem szegény állandóan a maradékaimat takarítja el hetek óta, mert úgy éreztem megenném azt a felvágottat, de ettem belőle 2 szeletet, a maradék 10 ott maradt. Vagy úgy éreztem megenném ezt a joghurtot, de két kanál után nem esett jól... Hát ez van.