Mit tegyek, hogyha a fiam nem tudja elfogadni azt, hogy van valakim, és nem akar a párommal találkozni?

Az apjával másfél éve szétmentünk. Nehezen viselte a válásunkat pszichésen, és a dolog odáig fajult, hogy kórházban kötött ki, mert elájult. Azóta jár pszichológushoz.

Az apja szakításunk után másfél hónappal új nőt vitt haza, akit gond nélkül elfogadott. Azóta már az a nő terhes.

A párommal 8 hónapja vagyunk együtt, vele még találkozni se hajlandó, elzárkózik előle. Már össze szeretnénk költözni nagyon régen, de félek, hogy a fiam megint rossz állapotban lenne. Az utóbbi időben minden mondvacsinált indokkal hazarángatott, amikor a párommal voltam. Vele még személyesen nem találkozott. Múlt héten az apjához költözött, mert megmondtam, hogy nem fogom az egész életemet egyedül leélni, és ha tetszik, ha nem, ide fog költözni, és ha az apja új csaját elfogadta, akkor fogadja el, hogy én is boldog akarok lenni.

És lehet, hogy ez durva lesz, de már elegem van belőle meg az apjából is, mert mindig jön ezzel a "Tisztessègesen élj!"- mondatával, amikor ő csalt meg és ő hagyott ott egy 23 éves nőért. És úgy csinál, mintha én minden nap mással bújnék ágyba. Oké, hogy belém kapaszodik, de egy életen át nem lehet úgy élni, hogy mindenben a fiamat nézem. Találtam egy helyes, rendes, odaadó férfit, aki szeret, és elfogad engem úgy, ahogy vagyok, de nekem sül le a pofámról a bőr, amikor mindig visszautasítom, meg mindig eljövök, mert a fiamnak nem tetszik, hogy boldog akarok lenni.