Mennyire van szerepe annak a szülőnek, hogy a gyerek mikor veszíti el a szüzességét?

Kérdező, felvilágosítottad, mond el a negatív és a pozitív kimenetelét is.

Elmondhatod a véleményedet, de ne úgy, hogy lelkiismeretfurdalása legyen. Az ő teste, az ő élete. Ha rosszul dönt, azzal neki kell együtt élnie. Viszont az is lehet rossz döntés, hogy miattad még vár az első szexuális együttléttel. De ez is elsülhet rosszul.

Engem anyám korlátolt és mindig lelkileg próbált hatni. Sajnos sikerrel. "Viszket a pi*ád!" "Neked kell utána a tükörbe nézned!" Stb. Így végül nem is ismerkedtem fiúkkal. Végül 20 évesen vesztettem el, de még ott is bizonytalan voltam.

Szóval jól csinálod, ha felvilágosítod és nem tabu téma a szex, viszont ne te döntsd el mikor érett meg rá.

Jó volt a kapcsolatom a szüleimmel, de valahogy ez a szüzesség elvesztése számomra olyan semmilyen emlék. Túl akartam esni rajta. A srácba nagyon szerelmes voltam, ez tény, de ő belém szerintem egyáltalán nem (bár felnőttként egy helyen dolgoztunk, és jóban voltunk kifejezetten, legalább ennyi :D), igazából hivatalosan együtt sem voltunk, egy buliban történt meg az egész, és akkor én nagyon boldog voltam, de így utóbb már hatalmas baromságnak tartom az egészet. Nem hiszem, hogy kihatott a későbbiekben a szexuális életemre vagy a kapcsolataimra, inkább azt mondanám, hogy már akkor is egy szeretethiányos szerencsétlen voltam. Anyáméknak egyébként erről fogalma sincs, szerintem ők a későbbi barátomra hitték, hogy vele vesztettem el.

17 elmúltam egyébként akkor, szóval azt sem mondhatom, hogy kifejezetten korai volt. Inkább csak pánikban voltam, szintén barátnők példája alapján, hogy én lemaradok mindenről...

Én 16 évesvoltam mikor elvesztettem. akkor már 9 hónapja voltunk együtt az akkori párommal, és utána még több mint 3 évet

Szüleimmel jó kapcsolatom volt /vAN (apukám sajnos már nincs),ilyen téren is bármit meg lehet beszélni a mai napig

Nekem a szüleimmel a szexualitás és baratnő dolog mindig nagyon kellemetlen dolog volt. Főleg anyukám miatt, aki mindig kínosan viselkedett, el is ment a kedvem attól, hogy barátnőm legyen. Ha randizni mentem, egyből, na hogy hívják, hova jár, hogy néz ki, így egy idő után már el sem mondtam neki, ha lánnyal találkozom, hanem hazudtam, hogy haverokkal leszek vagy ilyesmi.

Egyetemista vagyok, de otthon lakom, mert nincs messze az egyetem. Mondtam neki, hogy van kettő lány a városban (Pest mellett lakunk, oda járok egyetemre), akik szintén ugyan arra a szakra járnak. Anya első reakciója: lányok?? És helyesek?? Hogy néznek ki?? Ismerem őket?? Nekem mindig is kínos volt.

A másik dolog a szex. Ebből adódóan sosem volt barátnőm, mert elment a kedvem tőle egy ideje (csak buliban szoktam kavargatni, smárolni, pettingelni, de ennyi). Szexelni itthon amúgy sem tudnék, mert a saját szobám anyáék szobájával szemben van, így minden áthallatszódna. Bár ahhoz először kéne barátnő mondjuk.

Ha beindul rendesen az egyetem remélem változnak a dolgok