Hogyan tanítanád meg az iskolás gyereknek, hogy kontrollálja a sírást?

Nem tudom miért gondoljátok, hogy az érzelmeit akarom elnyomni! Annyiszor és annyira érzi rosszul magát, amennyiszer akarja(amennyiszer így érzi!) Egy másik kifejezési formát akarok neki megtanítani, hogy tudja kontrollálni az egészet, ne ösztönösen csak sírjon. Az emberek nagy része nem sír munkahelyen, meg ilyenek, hanem visszatartja(közben látod, hogy szomorú, vagy frusztrált, vagy ideges, mert a mimikája árulkodó, esetleg mondja is), aztán elvonul és sír egyedül később, ahol ez rendben van! És igen, az ilyen megküzdési stratégiákat szokássá alakítani kisgyerekkorban kell!

Nekem nem megy, pedig mit meg nem adnék, ha menne, 5000 kellemetlen helyzetet kikerültem volna, és nem, sírás után nem könnyebbülsz meg. Akkor könnyebb, ha elmúlt a feszültséget okozó helyzet, meg tudtad oldani, vagy meg tudtad osztani valakivel a bánatod, a stresszt! Emberek milliói halnak meg, betegszenek meg súlyosan, tele a világ szakításokkal, bántalmazó emberi kapcsolatokkal, szomorú helyzetekkel, történetekkel, filmekkel, én nem látok síró buszsofőrt, tanárnőt, kollégát, sőt sok munkakörben egyszerűen nem is biztonságos(pl aki vezet).

Mivel több ember van a környyezetemben, mondják vagy látom rajtuk, hogy sírtak, vagy más mondja, hogy Kati sírt a mosdóban, tudom, hogy előtte még nem sírtak, aztán utána megint nem. Egy kettőt már kérdeztem, volt aki nem tudta, más meg azt mondta "visszatartom". Ez egy emberi dolog, kontrollálni az ösztönös érzelemkifejezéseket! Ahogy dühnél sem csapkod és üvölt senki, mint egy két éves, sírni sem sír senki, mint egy két éves. Szépen találnak más módszert, vagy megvárják, amíg olyan helyzetbe kerültek, amikor csapkodhatnak dühükben, vagy kisírhatják magukat.

De hogyan?

Az, hogy késleltetsz valamit, vagy más formát keresel a kifejezésre, az NEM elnyomás, hanem egy hasznos, tanult képesség, amiből akkor lesz szokás, ha gyerekkorban épül be tudatosan a mindennapokba. 8-12 éves kor körül már tudják szabályozni az érzelemkifejezés módját(többnyire), ezért kellene most, mielőtt olyan béna hülye helyzetekbe kerül, mint én(aki bőgök buszon, munkahelyen, baráti körben, vagy ha épp szóba kerül egy nehezebb téma akkor is, mikor nem akarok). És nem, utána sem múlik el, és nem lesz könnyebb, jobb érzésem a sírástól. Attól leszek jobban, ha megbeszélem valakivel, aki támogat megfelelő szavakkal vagy méginkább akkor, ha elmúlik a dolog.