Nem akarok a nővérem neveletlen gyerekére vigyázni többet, bunkóság?
A nővéremnek van egy 3 éves kislánya. Minden hétvégén mennek valahová a férjével és napi 5-6 órát velem tölt a gyerek. Most dackorszakban van és 1 óra után is szívem szerint rázárnám az ajtót.
Anyukám szerint illik vigyázni rá, de én kezdek besokkalni. Nem tudok normális programokat szervezni így. Nem akarom, hogy haragudjon a nővérem, de írtóra neveletlen a lánya és elviselhetetlen. Földhöz vágja magát ha valami nem tetszik, üti a falat, sokszor addig bőg amíg elhányja magát. Konkrétan leszégyenít az utcán. Ezt persze kedvesebben szeretném megfogalmazni. Anyukám mindig arra hivatkozik, hogy szegényeknek nincs idejük egymásra ( a férjével). De maguknak vállaltak gyereket bakker!
Szerintük nekem nem lehet más programom.
1) Hogyan mondanátok meg kedvesen, hogy többet nem vállaljátok?
2) Mit lehet tenni egy magát földhöz vagdaló, hányásig ordító gyerekkel mikor nem akar hazajönni a játszótérről?
21 éves vagyok ha ez számít és saját gyerekem nincs (Ezek láttán talán nem is kell)
Kit érdekel ki mit szól, én biztos nem vigyáznék egy ilyen hisztérikára. Ha anyád szerint illik, akkor vállalja ő.
Rám 14 évesen lett sózva állandóan unokaöcsém, nem értették meg, hogy ki nem állhatom a gyerekeket, főleg a dackorszakos toporzékolós hisztiző szarokat. Úgyhogy elkezdtem vele szemben agresszívan fellépni, onnantól kezdve nem lett rám erőszakolva.
Én is azt csinálnám, hogy lelépnék ha jönnek ill. mindig halaszthatatlan programom lenne arra az időre.
Nekem is volt egy ilyen barátnőm, de leállítottam hamar. Néhány hét után rájött (miután soha nem értem rá), hogy keresnie kell más gazdatestet.
Nekem is van egy ilyen ismerősöm. Állandóan lepasszolja a gyerekeit. Nem válogat, akár ismeretlennél is otthagyja, csak hogy szabaduljon. Ha nem vigyázol a neveletlen gyerekére, akkor egy mocsok vagy.
Érdemben nem tudok hozzászólni, csak azt amit már előttem is írtak: ha nem szeretnél rá vigyázni, akkor nem kell. Öltözz fel, lépj le, ott a nagyi, szórakozzon ő vele.
A lányom lassan 3 éves lesz, iszonyatosan hisztis, pedig rengeteget foglalkozunk vele, következetesek vagyunk, de ez a korszak valami brutális. Úgy érzem, hogy nem fogjuk túlélni, de erre nem az a megoldás, hogy odalökjük másnak, hogy szenvedjen ő vele. Mi vagyunk a szülei, nekünk kell megoldani.
Kitartást és állj a sarkadra!
Van mikor vigyáz rá, de gyakran én. Van mikor hétvégén dolgozik anyám.
Meg a másik, hogy ő házimunkázik és mindig velem viteti ki a játszótérre. Pedig én szívesen felcserélném a "beosztást".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!