Hogy célszerű elosztani egy 2 és fél szobás lakást 2 gyereknek és 2 felnőttnek?

A gyerekek életkorától és nemüktől függ. A nappali is ebben van, vagy az plusz a 2,5 szoba mellett?

Ha kisebbek a gyerekek, lehetnek egy szobában, a fél szoba a szülőké, a másik nagyobb a nappali.

Ha van plusz nappali, akkor egyszerűbb, akkor lehet a szülőké az egyik nagy szoba. A másik kettő pedig a gyerekeké.

Attól függ mennyi idősek a gyerekek.

Szerintem nappali mindig külön kell legyen, ott tölti a család az idejének a nagyrészét, nem jó, ha az egyben valakinek a hálószobába, hiszen az napközben nem tud pihenni. Szóval szerintem az egyik nagyszoba mindenképp nappali.

Amíg baba az egyik gyerek, addig aludhat a szülők szobájában, szóval a másik nagy szoba lehet egy szülői háló baba ággyál a fél szoba pedig a nagyobbik gyerek szobája.

Később a nagyobbik szoba lehet a gyerek szoba a fél szoba pedig a szülői háló, már ha befér a francia ágy.

Ha nagy a korkülönbség akkor van probléma... Egy tinédzser fiú és egy 4 éves kislány nyilván nem jó párosítás egy szobában... Hát... Nem tudom... ilyen esetben megpróbálnék elköltözni egy 2+2 felesbe...

Ez nagyon a családi dinamikától függ.

Mi ilyenben lakunk, az egyik nagyszoba a gyerekeké közösen, a kisszoba a háló, és van külön nappali. Hosszú évekig tökéletesen megfelelő volt így, de a gyerekek kamaszodnak, egy ideje nagyon igényelnék már a külön szobát, ezért már folyamatban van a a költözés egy 2+2 félszobásba. Viszont egészen mostanáig még praktikus is volt a közös szoba, és nekik sem volt kifogásuk ellene.

Sok ismerősünk lakik ugyanilyen beosztású lakásban, és sokaknál működik, hogy a szülők kiköltöznek a nappaliba, és így a két gyereknek jut külön szoba. Mi ezt semmiképp nem akarjuk, de ahány ház, annyi szokás, másoknak simán beleférhet. Olyan megoldást is láttam, hogy a gyerekszobát gipszkartonfallal elfelezték, ez szükségmegoldásként működik, mert az egyiknek így mindenképp át kell járnia a másikon, de ha nagyon nincs más lehetőség, a semminél jobb.

Én ilyenben nőttem fel, és most nekünk is ilyen lakásunk van. Gyerekkoromban úgy volt, hogy öcsém és én voltunk az egyik szobában, anyámék hálószobája volt a félszoba, a legnagyobb szoba pedig a nappali. Aztán amikor nagyobbak lettünk, akkor külön szobánk lett, először tesómé volt a félszoba, én maradtam az egész szobában, anyámék a nappaliban lecserélték a kanapét olyanra, amit ki lehet húzni ágynak. Utána öcsémmel egyszer szobát cseréltünk, onnantól én voltam a félszobában (jó hülye ötlet volt így utólag, de sajnos én találtam ki).

Köztünk amúgy három év van tesómmal, így nálunk viszonylag jól tudott működni a közös szoba elég sokáig.

Nálunk más a helyzet, 8 és fél év van a két gyerek között, így ők már az elejétől külön szobában vannak, a félszoba a kicsié, a kisebbik egész szoba a nagyé, a miénk a legnagyobb szoba, az a nappali és a mi szobánk is egyben. Nagyon jó lenne, ha lenne mégegy szoba, ami nekünk hálószoba lehetne, de sajnos nincs, és nem is hiszem, hogy mostanában tudunk ennél nagyobb lakást venni. Így is elférünk, csak érezhetően szűkös a hely, nekünk meg sok a cuccunk, nem és tudom elképzelni, hogy a szüleim hogy oldották meg egy ugyanekkora lakásban, ugyanilyen létszámmal, hogy nem volt ilyen zsúfoltság, mint nálunk van.