Amikor a kórházban voltatok, és szültetek, ki "izgult" ott végig a folyosón, és várt rátok, hogy megszülessen a baba?

Szia!

Az én férjem nem akart bejönni a szülőszobára és én ezt tiszteletben tartottam, ő a folyosón izgult volna. Délután elkezdődtek a fájások, ekkor volt nálam látogatóban a kórházban a férjem és a szüleim, és én hazaparancsoltam mindenkit. 1/2 6 kor mentem be a szülőszobába, nagyon bátran és boldogan mosolyogva hogy végre itt az idő. Ahogy egyre erősödtek a fájások, úgy fogyott el a bátorságom. Nagyon erős fájdalmaim voltak, volt amit már az Nst se tudott mérni kivillant a piros gomb. A babóm nagyon fönt volt, nem jött lejjebb az erős fájások ellenére sem, végül megcsászároztak 1/2 12kor éjszaka. Telefonálni nem volt erőm, meg eszembe sem jutott. Altattak, és csak másnap reggel tértem magamhoz, lázas voltam, és a nagyon magas vérnyomásomat próbálták lehúzni. Mikor kinyitottam a szemem a férjem ott állt mellettem zöld köpenybe, és mind a kettőnknek potyogott a könnye, azt mondta hogy a köv. szülésnél tuti bent lesz vagy ha császár lesz akkor meg a folyosón. Otthon halálra izgulták magukat miattam, semmit sem tudtak rólam. Azért írtam le a történetem, mert én nagyon egyedül éreztem magam (pedig a barátnőm, unokatesóm, meg anyu is felajánlotta, hogy bejönne, de én nem akartam), és hogy más ne járjon így. A fogadott orvosom volt az egyetlen "ismerős" a szülőszobán, aki kb. félóránként nézett rám. Aranyos volt a szülésznő is, bátorított, én meg még most is úgy érzem, hogy nagyon hisztis voltam, mert nem volt aki tartsa bennem a lelket.

Könnyű szülést kívánok!

Velem a párom ott volt végig! :)

Délben ment el e magzatvizem, 2 kor már bent voltunk a szülőszobán. Hajnali egykor a párom látta meg először kislányunkat. Felejthetetlen, csodaszerű élmény volt, ilyet kívánok mindenkinek! Nővérem és leendő menye is bent járt, szerencsére némi étket is hoztak az apukának, hogy jobban bírja a gyűrődést. Ők végül otthon izgulták végig a várakozást, édesanyámékat csak akkor hívtam, mikor már hárman voltunk :) Egyetlen percre sem éreztem magam egyedül, és így nem is féltem semmitől, és ez már a várandósság első percétől így volt.